Nagy Ferenc (szerk.): In memoriam Magyary Zoltán.
A magyar tudomáfiypolitika alapvetése (1927) [Válogatás]
osztályainak vezetőit, akik a Tanácsnak hivatalból tagjai. Ezek „életük javarészét az illető intézmény kötelékében töltötték, annak szükségleteit legközelebbről ismerik, s vele valósággal össze vannak forrva". Bevonja a törvény a Tanácsba a vallás- és közoktatásügyi miniszter által öt évre meghívott összesen tíz egyetemi, vagy műegyetemi tanárt, „akik azokkal a tudományszakokkal foglalkoznak, melyek a közgyűjteményekkel, azok egyes osztályaival, táraival összefüggnek s akik tudományos hajlamú tanítványaik köréből új erőket nevelhetnek az egyes intézetek számára. Ezenfelül az egyetemi tanárok magukkal hozzák az egyetemi autonómia köréből a jártasságot és a gyakorlatot az ügyek önkormányzati intézésére". A szigorú szakszerűséget képviselő közgyűjteményi főtisztviselőkön és egyetemi tanárokon kívül a törvény a vallás- és közoktatásügyi miniszter által öt évre meghívott öt lehetőleg „olyan műértőt is bevon a Gyüjteményegyetem Tanácsába, aki az intézeteknek nagyobb értéket adományozott. Ezek műízlésüket és társadalmi függetlenségüket hozzák a közös munkához es hivatva vannak a nagyközönség által a közgyűjteményekkel szemben emelt jogos kívánságokat is képviselni". A Gyüjteményegyetem Tanácsában alakulása és a munkálatok megindulása idején a vallás- és közoktatásügyi miniszter elnököl, utóbb a Tanács jelölése alapján öt évről öt évre elnököt nevez ki. Az elnököt akadályoztatása esetén az alelnök helyettesíti, aki a folyó ügyvitelt is ellátja. A5 alelnöki tisztet az intézetek első tisztviselői kétévenkint váltakozva töltik be. Bizonyos törvényben megállapított ügyek tárgyalására a Tanács ötös szaktanácsokat alakít, melyek az elnökön kívül két intézeti tudományos tisztviselőből és két más tagból állnak. „A Gyüjteményegyetem megszervezése elé tornyosuló organizatórins nehézségek között talán a leglényegesebb annak a kérdésnek megoldása volt, lehet-e és hogyan összeegyeztetni a Gyüjteményegyetem önkormányzatát az egyes intézetek tudományos és művészeti munkájának önállóságával." E kérdés megoldását a miniszter abban kereste, hogy a Gyüjteményegyetemi Tanács egész hatáskörét a közoktatásügyi miniszter eddigi hatásköréből hasította» ki, az egyes közgyűjtemények vezetőinek hatáskörét pedig nemcsak érintetlenül hagyta, hanem önállóságukat még lényegesen növelte azzal a rendelkezéssel, mely az intézetek tudományos és művészeti célú összes bevételeit alapban egyesíti s ez alap felett felsőbb tényezők előzetes hozzájárulásától mentesen a vezetőnek szabad rendelkezést, utalványozási jogot ad. Különös fontosságú joga a Gyüjteményegyetemnek pedig az, hogy a tudományos és a közigazgatási tisztviselői karra és a tudományos és műszaki segédszemélyzetre nézve a kinevezés csak a Tanács jelölése alapján lehetséges, és a vallás- és közoktatásügyi miniszter, akit a kinevezés, illetve a kinevezésre való előterjesztés joga megillet, csak a Tanács által jelölt egyént nevezhet ki, vagy hozhat javaslatba, egyébként csak a visszautasítás joga illeti meg. Ez a megoldás kizárja azt, hogy a tudományos állások betöltésénél politikai, vagy más melléktekintetek érvényesülhessenek, s a miniszternek fenntartott vétójog biztosítja a Tanács esetleg nem sikerült határozatának korrigálását. Az Országos Magyar Gyüjteményegyetemnek a törvény értelmében L az Országos Levéltár; 2. a Magyar Nemzeti Múzeum közös címébe foglalt a) Országos Széchenyi Könyvtár, b) érem- és régiségtár, c) állattár, d) növénytár, e) ásvány- és őslénytár, f) néprajziak tára; 3. az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum; 4. az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum és 5. a budapesti kir. m. Pázmány Péter-tudományegyetem könyvtára a tagjai. A Tanácsnak a vallás- és közoktatásügyi miniszter által jóváhagyott szervezeti, 47
