Nagy Ferenc (szerk.): In memoriam Magyary Zoltán.

A magyar tudomáfiypolitika alapvetése (1927) [Válogatás]

amelynek munkálatai testes kötetben ki is adattak. Részben a kongresszus munkálataiból fejlődött ki az Országos Természettudományi Tanácsnak és az Országos ösztöndíjtanácsnak törvénnyel való létesítése, amelyekkel a 38. részletesen foglalkozik. 3. Ebben az aktivitásban kétségtelenül része van annak a körülménynek, hogy mindannyian Nagy-Magyarország méreteihez voltunk szokva, s most a harmadára csonkított ország keretei közé szorítva, viszonyaink sokkal egységesebbek és sokkal áttekinthetőbbek. Ezért vannak sokkal többen, akik a viszonyok egységét különös fáradság nélkül megértik s munkájuk koordinálásának szükségét jobban belátják. Ami tehát csapás az egyik irányban, hasznos a másikban. Megcsonkított országunkat intenzív tudományos munkára megszervezhetjük s az így elért eredmények egyrészt nemzetközi tekintélyünk emelésében a legfontosabb tényezők közé tartoznak, másrészt meg fogják tartani értéküket határaink újabb kitágulásakor is. 4. Ausztriával való kapcsolatunk megszűnése következtében közvetlenül a külföld színe elé kerültünk. A külfölddel való kulturális kölcsönhatásunk sokkal közvetlenebb és erősebb lett. A nemzeti becsület kérdése és a jobb jövőnek feltétele, hogy a magyar tudomány a nemzetközi légnyomást kibírja, amihez az kell, hogy a tudomány minden munkásában kifejlődjék az amiatti felelősségérzet, begy eredményeink nemzetközi mérték alá kerülnek. Terjed annak felismerése, hogy ki megméretést el nem kerülhetjük, tőlünk csak az függ, hogy könnyűnek, vagy nehéznek fogunk-e találtatni. Ez a meggyőződés kétségtelen irányítója a tudománypolitika felelős vezetőjének, de ösztönzője a tudomány művelőinek is. 5. Döntő kultúrpolitikai tényező, amit az egész hazai tudományos közvélemény és a külföld is már sokfelé elismer, az, hogy ezekben a válságos években a vallás- és közoktatásügyi miniszteri székben olyan nagyvonalú és nagylendületű kultúrpolitikus ül, mint Klebelsberg Kuno gróf, aki az általános műveltségnek, a politikai iskolázottságnak és a közigazgatás gyakorlati ismeretének olyan fokával rendelkezik, amely együttvéve el tudta érni azt, hogy összes tudományos köreinkben a csüggedés bizalommá, a lankadás erővé, a kishitűség hódító munkakedvvé változott át. IV. Hogy ez a kezdő lendület azonban ne lankadjon, hanem inkább folyton erősödjék és egyre szélesebb területeket ragadjon magával, ahhoz két dolog kell. Egyrészt újabb és újabb, a részletek felé minél inkább kiterjedő, annál szakszerűbb irányítás, másrészt szervezet, mely az erőket összefogja és a célok megvalósítására előre hajtja, a haladás akadályait pedig az útból elhárítja. A célkitűzések fejlesztése a tudományok mai differenciáltsága miatt máinem egyetlen ember feladata. Ezt már csak az összes tudományok képviselőinek együttműködésével lehet céltudatos vezetés mellett elérni. És kell, hogy az egyes részletekre vonatkozó célkitűzések egymással összhangban legyenek és összhangban is maradjanak. A szervezésnek tehát ma már nemcsak a végrehajtásban résztvevő erők együttműködésére, hanem a célkitűzések fejlesztésére is ki kell terjednie. További lépések és hosszúlejáratú programm készítése előtt nélkülözhetetlen annak áttekintése, hogy mi történt eddig és milyen erők és eszközök állnak a jövő fejlődésben rendelkezésünkre. Magyarország tudományos élete már túl van a fejlődésnek azon a fokán, amikor minden egyetlen helyről centrálisán irányítható. Már sokkal több aktivitás van a tudományos élet tényezőiben, minthogy az tudománypolitikai téren is ne érvényesülne. Ez örvendetes és előmozdítandó, ez a decentralizáció minden kulturális fellendülésnek az előfeltétele. Csak az a kívánatos, legalább Magyarország esetében, hogy e különféle tényezőknek működése mégis azonos alapokból induljon ki közös cél felé. Sokkal kevesebben 42