Nagy Ferenc (szerk.): In memoriam Magyary Zoltán.
A magyar tudomáfiypolitika alapvetése (1927) [Válogatás]
De nemcsak az átlagember szellemi színvonala emelkedett nagy mértékben ez alatt az idő alatt, hanem a tudomány művelése is nagy változáson ment át. Az egyetemek, még inkább az egyetemi tanszékek száma, a tudományos kutatóintézetek nagyon megszaporodtak. A szellemi érintkezés meggyorsulása és könnyűvé válása a tudományos eredményeknek is néhány világnyelv útján az egész világon való elterjedésére vezetett s azok elterjedését a tudományos folyóiratok, nemzetközi kongresszusok és más eszközök útján szervezték is. A világháború óta pedig a nemzetközi szellemi együttműködés rendszeres kiépítésére a Nemzetek Szövetsége állandó bizottságot alakított, mely a nemzetközi tudományos kapcsolatok szervezése terén nagy haladást jelentbet. Fontosságát méltóan jellemzi a következő mondat egyik kiadványában: „L'avenir intellectuel de l'humanité ne dépend pas d'elle (sc. de la Société des Nations) mais il est tout entier dans sa compétence". 1 Ebben a fejlődésben Magyarország is részt vett és fentebb rámutattunk, hogy a háború előtt mennyire jutott. A világháború azonban a tudományos élet állapotát mindenütt nagyon súlyosbította, a vesztes államokban meg a békeszerződések rendelkezései által éppen megrendítette. A tudomány nemcsak emberekben veszített sokat a hősi halottak és az elszakított területeken maradottak által, hanem intézményekben, felszerelésben és munkalehetőségben is nagyok a veszteségei. Azóta ugyan sok minden történt. Igyekeztünk sokat pótolni, amit lehetett, újra építeni, de mindennek nagy akadálya elszegényedésünk és a fokozott jelentőségű nemzetközi kapcsolatok nehéz újraépítése. Mindkét ok arra kényszerít, hogy erőinkkel pontosan számot vessünk és célkitűzéseinkben helyesen válasszunk. II. Annak a feladatnak megoldásában, hogy tiszta képet alkossunk magunknak arról, mi az országnak mai tudományos birtokállománya, és milyen annak teljesítőképessége, különböző nehézségekkel állunk szemben. Először is nincs ilyen rendszeres adatgyűjtés a múltból. Másodszor még az sincs tisztázva, hogy milyen adatok a legalkalmasabbak ennek az állapotnak feltüntetésére, mert maga az intézmények külsőségeinek felsorolása azok fajsúlyára és tudományos jelentőségére vonatkozó felvilágosítást nem nyújt és végül egyelőre meglehetős tájékozatlanok vagyunk az ezidőszerinti külföldön élő magyar tudományos közönség számáról, szükségleteiről és erejéről. De ez a kérdés a külföldön sincs tisztázva és e téren a Nemzetek Szövetsége is nehézségek előtt áll, amelyeknek eloszlatását szintén programmjába vette. Tudományos birtokállományunk megállapítására a következő adatok segítségével nyerhetjük a legexaktabb képet: a) az általános kulturális statisztikából, b) tudományos intézményeink ismertetéséből, c) a tudományos munkásságra hivatott szakférfiak által betöltött állások számából, d) tudományos irodalmi termelésünk kimutatásából, e) az állami költségvetés, illetve zárószáruadás adatainak és tanulságainak megfigyeléséből. Az a) alatti kérdést a következő cikk önállóan tárgyalja. A b) alatti kérdésre a választ megadja a III. fejezet. Az egyes intézmények keletkezési éveinek figyelembevételéből kitűnik a fejlődés vonalának rajza. A c) alattiakra' vonatkozó adatokat a következő oldalakon olvasható táblázatok mutatják ki. 1 M. Luchnire: Observations sur quelques problémos de l'organisation intellectuelle internationale. Société des Nations. Commission (le la cooperation intellcitnelle. Brochure No. 2. 3. 1. 33
