Nagy Ferenc (szerk.): In memoriam Magyary Zoltán.

Prolegomena

Magyary szellemi arculatának lényeges vonásait adják e mű bevezető sorai: „Ez a kötet szervezett csoportmunka eredménye. Az adatgyűjtés terjedelme oly nagy, hogy ugyanarra az időszakra vonatkozólag egy ember által nem lett volna elvégezhető. Azonkívül a feladat oly sokirányú is, hogy az adatgyűjtés, és még inkább a feldolgozás különböző szakemberek közreműködését tette szükségessé. A csoport tagjainak összeválogatása és a munka összhangjának biztosítása, valamint az anyagi előfeltételek megszerzése és különböző hatósági közegek bizalmának és támogatásának megnyerése alulírott vezető feladata volt, akitől a tanulmány elvégzésének eszméje is származott." Magyary egyik alapvető felismerése, hogy nincs külön államigazgatás és külön önkormányzat, hanem a mindkettőt átfogó egységes közigazgatás,amely komplex folyamat és művelése multidiszciplináris együttműködést kíván. Felfogásában ennek az átfogó értelemben vett közigazgatásnak a korszerűsítése a modernizáció motorja. A legjobbra törekvés - „the one best way" - jegyében a preindusztriális foktól nemcsak az ipari korszaknak megfelelő fokig történő előrehaladást követelte, hanem a messze jövőbe előretekintő úttörő vállalkozást is kezdeményezett. A főművének tekintett Magyar közigazgatás (1942) befejezésében üzenete lényegét így összegezi: „Közigazgatásunknak komoly reformra van szüksége. Annak lényegét úgy fejeztük ki, hogy preindusztriális közigazgatásból posztindusztriális közigazgatássá kell átalakulnia." Amikor Magyary meghalt, akkor kezdődött egy új ipari forradalom. Sőt, egy ennél is lényegesebb változás, egy globális technológiai revolúció, amelynek tengelye az informatikai forradalom. Ennek kezdeményezésében úttörő szerepet játszottak Neumann János, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Kármán Tódor és más magyar tudósok. Az ipari forradalommal a földműves társadalom ipari társadalommá változott. Az új forradalommal az ipari társadalom posztindusztriális, információs társadalommá változik. Ma a világ és benne hazánk éppen annak a posztindusztriális korszaknak kihívásaival küzd, amelyet a nagy tudós és szervező több mint fél évszázada már előre látott, s amelynek egyik nemzetközi rangú előfutára volt. * 13