[Szalai Sándor]: Az új Afrika tudományos élete : dokumentációs áttekintés ...
Függelék
1958. novemberében,Francia Nyugat-A frika felbomlása után Francia-Szudán a Francia Közösség autonom tagállama lett, majd az ugyancsak autonóm Szenegál, Felső Volta és Elefántcsontpart köztársaságokkal együtt 1959. januárjában létrehozta aMaliAllamszövetséget, amely azonban igen rövid életűnek bizonyult, mert francia nyomásra előbb Felső Volta és az Elefántcsontpart, majd Szenegál is kivált belőle. így 1960. szeptemberében Szudán magára maradt, felvette a Mali Köztársaság nevet, s megszakított minden kapcsolatot a Francia Közösséggel, csak a valutaközösséget tartotta meg Franciaországgal és a CFA-frank övezetébe tartozó nyugatafrikai államokkal. 1960. szeptember óta Mali, mint figgetlen köztársaság igen önálló politikát folytat: 1961. márciusában gazdasági együttműködési egyezményt köt a Szovjetunióval, amely jelentős kölcsönnel támogatja (később az EAK és Lengyelország is kölcsönt nyújt Malinak), 1961.juliusában létrejön Mali, Guinea és Ghana között az Afrikai Államok Uniójáról szóló szerződés, amely szerint e három ország katonai, gazdasági, politikai és kulturális együttműködésre lép, s az ehhez való csatlakozást nyitva tartja minden független afrikai állam számára. 1962. juliusában Mali kilép a nyugat-afrikai francia valutaközösségből, s ettől kezdve Mali-frank néven saját pénzt bocsát ki. Mali fővárosában, Bamakóban van az un. Afrikai Chartához tartozó afrikai államok állandó titkársága. Az államoknak ebbe a csoportjába Ghana,Guinea, Mali, Marokkó, az EAK és Algéria tartozik, amelyeknek államfői (illetve Algéria akkori ideiglenes kormányelnöke) 1961. januárjábanCasablancában tartott konferenciájukon elhatározták az uj afrikai államok teljes függetlenségéért küzdő politikai és gazdasági tanácsadó gyűlés és koordináló bizottság létesítését, majd a továbbiakban katonai együttműködésben is megállapodtak. (Ez a függetlenségi politikát folytató un. Casablancai Államcsoport szemben áll a francia befolyás alatt álló un.Brazzaville-i Államcsoporttal, amely az Afrikai Malgas Uniót létrehozta - lásd fentebb Madagaszkárnál). Mali északi sivatagos részét és szavannáit berber törzsek, tuaregek, kabilok lakják, déli termékeny földjeit - a Szenegál és Niger folyók vidékét - szudán-négerek.Az ország gazdaságilag nehéz helyzetben van; teljesen elmaradott mezőgazdasága azonban a szocialista államok szakembereinek segítsége révén gyors fejlődésnek indult, s reménykeltő kezdeményezések történtek az utóbbi években a legszükségesebb iparok létesítésére is. Döntő jelentősége van az öntözéses gazdálkodás bevezetésének. A lakosság 2/3 része mohamedán, 1/3 része törzsi vallások hivője;csak pár ezer európai (francia) él az országban. Az analfabetizmus 90 %-os, a beiskolázottság 6 %-os. Az oktatás nyelve és a hivatalos nyelv egyelőre a francia. A kormányzat nagy erőfeszítéseket tesz az ország kulturális felemelkedése érdekében, de az iskolaügy problémái a szétszórtan élő, ritka népesség miatt nem egykönnyen oldhatók meg. Az egyelőre még csak maroknyi mali értelmiség azonban túlnyomórészt szilárd baloldali meggyőződésű; az egyetemet végzettek száma 100 felett van, s egyre többen tanulnak a szocialista országok egyetemein. I. Tudományos központok, kutatóintézetek, szervezetek 1 / Tudományos Kutatóintézet (Institut de Recherches Scientifiques, Bamako) Alapitási év: 1961. Igazgató: Hamadou Hampate Ba. 6 tudományos munkatárs (kivétel nélkül afrikai). A nagynevű haladó afrikai történész által vezetett intézménynek egyelőre történeti, nyelvészeti és néprajzi osztálya van, továbbá Mali muzeumi kincseit és nemzeti könyvtárát kezeli, de további három osztályának megnyitása van tervben régészeti, földrajzi és az afrikai népi orvoslással kapcsolatos kérdések kutatására. Kutatási területét az egész nyugat-afrikai szavanna-régióra ki óhajtja terjeszteni, tehát Guinea, az Elefántcsontpart, Niger, FelsőVolta és Dél-Mauritánia megfelelő részeire. 2/ A Francia Fekete-Afrikái Intézetnek (lásd Szenegál II/la) Bamakóban leányintézete működött, amelynek különböző archívumai, muzeumi gyűjteményei, felszerelései Malinak a Francia Közösségből való kiválása után az országban maradtak. A megfelelő uj intézményhálózat, amely gondoskodni fog ennek az anyagnak hozzáférhetővé tételéről és a kutatás céljaira való felhasználásáról, most van kiépülőben. H. Egyetemek, főiskolák, továbbképző szervek 1/ Bamakóban jelenleg még csak egy műszaki kollégium, három ipariskola és egy közmunkaiskola működik, amely együttvéve 600 hallgatót képes befogadni. A Szovjetunió segítségével most épül ki egy műszaki kiképzőközpont, amely 300 hallgatónak nyújt korszerű technikai képzést az ipar és a mezőgazdaság legsürgősebb szakember-szükségleteinek fedezésére. Számos szovjet szakértő működik közre az egész műszaki szakoktatási hálózat kiépítésében. Hl. Fontosabb könyvtárak, múzeumok, stb. 1/ A fentebb I/l.és 1/2. alatt említett könyvtári és muzeumi gyűjtemények. 20. MAROKKO (Al-Mamlaka al-Maghrebia) 2 Terület: 444 400 km . Lakosság: 11 598 ezer fő. Főváros: Rabat (225 ezer fő). Királyi nyári székhely: Tanger (142 ezer fő). Pénzegység: dirham (=«100 marokkói frank). 1956-ban függetlenné vált királyság, amely a volt francia-marokkói védnökség! területet, a volt Spanyol-Marokkójelentékeny r^zét.és (1957 óta) a volt tangeri nemzetközi övezetet foglalja magába. Marokkó igényt tart Mauritániára, és a spanyol kézen maradt észak-afrikai területekre is; az Arab Liga tagja. Marokkó egyfelől elmaradott agrárország, feudális, sőt részben törzsi mezőgazdasággal, gyarXLI