Bánkúti Imre: Az erdélyi consilium leveleskönyve és iratai, 1705, 1707-1710.

Leveleskönyv - 1705

98. künk idegen dolognak látszik, melly iránt reguiráltuk Méltóságos Generális Uramat, de eddég kevés hasznát tapasztaltuk, várjuk ez iránt is Nagyságod kegyelmes disposítióját s determinátióját, mivel alkalmas ezerekre extendálódik. Pro mensibus sequentibus usque ad médium Augusti mennyi búza repartiáltatott, minthogy Gróff Teleki Mihálly úri kedves Atyánkfia a mint referállja, Nagyságodat bőven tudósította, azért Nagyságodat azzal nem terhelijük, hasonlóképpen a mint a Székely Nátió pro refusione búzát cub. 10.000 és vágómarhát nro. 4000 magára levált, arrul is. A mészárszéket penig hogy eddég fel nem állíthattuk, oka az volt, hogy az hadaknak fizetések nem lévén, mód nem lehetett benne, jóllehet a mennyi marha eddég levágatott, abbul nagy summa emergált volna, és a milítiát is az iránt nem lehetett kedvetlenítenünk, már penig minthogy fizetések meg vagyon adva, azon vagyunk mi is, hogy a mészárszék defacto erigáltassék, és a korcsomák is folyhassanak, érkezvén már Luczai János Atyánkfia onnan kívül bizonyos számú borokkal Kolosvárrá, melyrül is már disposítiót töttünk. A dézmák és árendák dolgát a mi illeti, Nagyságod kegyelmes parancsolattjának az iránt eleget tenni igyekeztünk, proponáltattuk is a Nemes Vármegyéknek, de nagy megbántódásokat praetendálván az iránt, attul telijességgel idegenek, aminthogy Nagyságodat alázatossan akarják megtalálni felőlle expressus követtjek által, azért Nagyságod kegyelmességének is ha úgy fog tetszeni, azt addég differáltuk. Miképpen méltóztatott Nagyságod alázatos projectumunkot kívánni a Török Országbul készpénzen kiszállítandó aba iránt, azt is alázatossan megértettük; minthogy a fejérpénznek ez Hazábul való kivitele igen káros, rézpénzzel penig ott nem vásárolhatni, nékünk Kegyelmes Urunk tetszenék, méltóztatnék Nagyságod kegyeimessen, a mint azelőtt is megírtuk, disponálni egynehány ezer forintokat rézpénzt, mellynek egy részével a fejérvári portusra szállítandó sónak vecturáját exolválván, megindíthatnék, és azon sóval a törökökkel tehetnénk cambiumot nemcsak az abával, hanem egyéb ott található portékák iránt is. A mint némelly görög és török kereskedőknek relátiójokbul értjük, nem is idegenek, sőt kapva kapják ezt az alkalmatosságot, mellyet mik eddég is folytattunk volna, de pénzbeli fundusunk nem lévén, nem lehetett, mivel a mi kevés pénz az harmincadokrul és egyébünnen is gyűlt, elég sem volt az eddig vásárlott abának is megfizetésére, mellyet is Nagyságod híre nélkül nem cselekedhetünk. A só dolgát a mi illeti, jóllehet annak árra limitáltatott volt ad denarios 36, mellyet Nagyságod is kegyelmesen approbált, a minthogy ma is hogy azon az árron folyjon, nékünk is igen tetszenék, csakhogy Nagyságod kegyelmesen engedje meg a szabad quaestust, ha már az árra annyira excrescált, hadd hordják szabadossan, mert külömben a só ott hever, és 79