Bánkúti Imre: Az erdélyi consilium leveleskönyve és iratai, 1705, 1707-1710.

Bevezetés

Bevezetés A kuruc függetlenségi háború erdélyi története tulajdonképpen nem másból áll, mint a nekilendülések, újrakezdések és vereségek hullámhegyeiből és völgyeiből. A "Tündérország" gyors változásai, tünékeny fényei és komor árnyai mögött azonban nagyon is reális társadalmi, politikai és katonai tényezők állottak. Ennek a rövid bevezetőnek természetesen nem lehet feladata Erdély kuruckori történetének megírása, csak azokat a körülményeket vázoljuk fel röviden, amelyek a közölt iratok keletkezését meghatározták. Amiként Erdély különállásának kialakulásánál külső tényezők munkáltak, vagyis Kelet-Európa térségében a nemzetközi erőviszonyokban a XVI. század elején bekövetkezett változás,ugyanúgy sorsának későbbi alakulásába is e tényező meghatározóan szólt bele. Amíg a két nagyhatalom, az Oszmán Birodalom és a Habsburg-monarchia közötti erővonal lényegében állandó volt, Erdély helyzete is többé-kevésbé stabilnak mondható: elismerve a porta fennhatóságát, belül élhette a maga hagyományos önálló életét. Baj legfeljebb akkor keletkezett, ha valamelyik fejedelem átlépte az erdélyi politikának ezt az alaptörvényét.Amikor azonban a XVII. század végén ez az erővonal jelentősen keletre tolódott el, s Erdély egyértelműen a Habsburg-birodalom uralmi körzetébe és fennhatósága alá kerül, a helyzet megváltozik. A különálló Erdély történelmi okai és feltételei ezzel megszűntek, de mind az udvar hozzájárul, mind maga az erdélyi nemesség ragaszkodik a másfél évszázadon át létezett állapot fenntartásához. Ebben természetesen mindkét fél saját érdekét tartotta szem előtt. De a Habsburg-monarchia nem az elavult török birodalom volt, hanem a fejlett nyugat-európai országokhoz felzárkózni igyekvő, az abszolitizmus kiépítésére és modern gazdaságpolitikára törekvő állam, amely óhatatlanul és szükségszerűen konfliktusba keveredett az elmaradott, rendi jellegű erdélyi gazdasági és társadalmi viszonyokkal. Az erdélyi társadalmon belül is számtalan ellentmondás és feszültség halmozódott fel, s ez a társadalmi struktúra a történelmi fejlődés következtében rendkívül bonyolult és labilis volt, amelyet keresztül-kasul átszőttek társadalmi, rendi, gazdasági, vallási és etnikai ellentétek. Amikor az udvar megkísérelte a fejedelemség hozzáigazítását a monarchia nyugati felének jóval fejlettebb és modernebb közigazgatási rendjéhez, elkerülhetetlenül ellentétbe és összeütközésbe keveredett ezzel a bonyolult rendi-társadalmi struktúrával, annak különböző csoportjaival. Ebben az összeku5