Bánkúti Imre: Az erdélyi consilium leveleskönyve és iratai, 1705, 1707-1710.
Leveleskönyv - 1705
15. Hazában az hadak intertentiójára szükséges médiumok igen nagy mértékben distraháltattanak, mindazonáltal nagy Istenünk 5 Felsége kegyelme, hogy még eddig az hadak nem voltanak fogyatkozva. Mü a Nagyságod parancsolattja szerént az fiscalitásokban valamennyi naturálék találtatnak, az hadak számára mindennap erogáltattjuk, és ugyan azonkívül is az mi felvetés már az Nemes Vármegyékre, Székekre, Városokra vagyon, aszt mint magazinális helyre, Marus Vásárhelyre szállítani disponáltuk, holott is az dolognak szoros exigentiájára nézve nekünk is continuuskodnunk kell bizonyos ideig. Az mi az hadak számára kívántató abrak vagy köles iránt az Havasalföldi Vajdával való correspondentiát illeti: mü Kegyelmes Urunk, Méltóságos Gróff Erdélyi Főgenerális Forgács Simon Úrral azon materiában egyetértvén, azon leszünk, hogy az oda való requisítiót instituáltatván, cum successu azon dolgot véghez is vihessük. Az mi illeti az hadak számára kívántatott aba dolgát, Colosvárra érkezvén azon francia generális követ űr, requiráltuk felőlle, de resolútiójábul úgy láttuk, hogy ahhoz nem bízhaturk. Az mi a Csáki András dolgát illeti: mü Kegyelmes Urunk, mihelyen az Nagyságod commissióját arrul vettük, mindjárt inquisítorokat rendeltünk, kik is még eddig azon munkában foglalatoskodnak, mihelyen véghezmegyen, Nagyságodnak az inquisítiót felküldeni el nem mulattjuk. Az melly portiókat és dézmákat Gróff Pekri Lőrinc kedves Atyánkfia ő kegyelme számára Nagyságod assignáltatni parancsolt, azokat ő kegyelme számára assignáltattuk. Az mi illeti az Asszony intertentiója dolgát, mü úgy disponáltunk, hogy valamit ennek előtte az beszterceiek azon szükségre erogáltanak, arról tevén az említett Gróff Úrral compútust, mellyet Nagyságodnak pro uberiori informatione annak utánna megküldjük. Az mit penig azután erogálnak, az quamtumokban acceptáltatik a jó rend és Nagyságod kegyelmes disposítiója szerént. Az mi illeti az már felvetett tíz vagy valamivel több ezer magyar forintoknak dolgát, magunk is tudván ez Hazának az közönséges imposítiókban usuált rendit, úgy ítéltük volt, hogy convocáltatnók az Nemes Vármegyéket, Székeket és Városokat, de Nagyságod híre és consensussa nélkül attentálni nem akartuk. Jővén már Nagyságod az iránt való kegyelmes tetszése, mindjárt kiírtunk, és ad diem tertium proxime affuturi mensis Mártii, ide Marus Vásárhelyre az Nemes Vármegyéket, Székeket és Városokat convocáltattjuk, mind az felvetett adó dolgát, mind egyéb publicomokat jó renddel akarván ő kegyelmeknek proponálni. Hogy Nagyságod Jó Mihály Atyánkfiát az conservátorságnak tisztiben méltóztatott kegyelmesen az mi recommendátiónkra confirmálni, alázatosan Nagyságodnak megszolgálljuk. Az mi az Ecsedi Péter Atyánkfia személlyét illeti: igaz, hogy exactorra is nagy szükségünk vagyon, de nem lévén alkalmatossabb ember egy ő kegyelménél, az sóinspectorságra /mint ollyan nagy dologra/, ő kegyelmét Nagyságod kegyelmes fesolútiója által 43
