Bánkúti Imre: Az erdélyi consilium leveleskönyve és iratai, 1705, 1707-1710.
Leveleskönyv - 1705
391. 394 . 24. Septembris. Küküllő két processusbeli és Torda Vármegye felső járásbéli Tiszteknek e szerén t. Praemissis praemittendis. Méltóságos Generális Gróff Forgáts Simon Úrral a nagysellyki conferentián úgy concludáltunk volt, hogy amelly nemesember a táboron valami commissáriusi hivatalban continuoskodik, annak jószágira kapu és rovatolok utan esendő soldosokat es pénzeket a Nemes Vármegyékre secundum portás repartiáltatott soldpénzben acceptállja a Méltóságos Generális Úr a Nemes Vármegyétől, kihez képest így értvén Kegyelmetek a dolgot, minthogy Szeredai István Atyánkfia Méltóságos Gróff Csáki László úri kedves Atyánkfia ő kegyelme ezerének continuus Commissáriussa, Kegyelmetek ő kegyelmén sem a soldost, sem a soldpénzt ne exigálja, hanem csak suspendállja. 353 . 24. Septembris. Abrugybányai nemesseknek e szerént. Praemissis praemittendis. Nemes Abrugy Várossának alázatos instantiájából értjük, hogy Kegyelmetek ott való nemességül a Város határának nagy részét bírván, úgy a stompokban is egynehányot, házokot, örökségeket tart, mindazonáltal mégis az Ország Törvénye ellen mindenféle contribútiókból, közönséges terehviselések alóli eximálni akarja Kegyelmetek magokat. Vévén Kegyelmetek ezen commissiónkat, avagy a Város közönséges quantumi és extraordináriumi közzé igazságosson contribuálljon, avagy ad octavum ide előnkben ccnt.pareálljon Medgyesre ad saniorem hujus rei discussionem, külömben ha ezen commissiónkat posthabeállja, és avagy az Várossal edgyütt a contribútiót nem praestállja, avagy ide ad octavum nem compareál, ha mi kára, búsulása ezen dologból Kegyelmeteknek történik, magoknak tulajdonittsa. Etc. etc. etc. 354 . 24. Septembris. A bölkényi praedicátornak eszerén t. Praemissis praemittendis. Amint Fő Commissárius Nagy Sigmond Atyánkfiától ő kegyelmétől informáltatunk, Udvarhelly Székből Dobófalváról a múlt esztendőben nyár kezdetén egy pejszőrű gyermeklovát a maga ménessébői kifogván holmi emberek, Kegyelmedhez vitték, és ma is Kegyelmednél volna, melly is ha úgy vagyon, vévén ezen commissiónkat, azon lovat megirt Atyánkfiának ő kegyelmének adja meg, consulálván maga hivatalija szerént való becsületinek is. Azon emberek közz'ül némelylyekinek Kegyelmedhez relátiója is vagyon, azért nevekről bennünket minél hamarébb tudósíttson. Etc. 189
