Bánkúti Imre: Az erdélyi consilium leveleskönyve és iratai, 1705, 1707-1710.

A kiadásról

A kiadásról A kiadott iratanyag több kéz írása, jórészt gyorsan, sok rövidítéssel, gyakran hevenyészve papírra vetve. így természetesen egységes írásmódról, helyesírásról szó sem lehet. Kiadásunknál általában a Magyar Történelmi Társulat által kidolgozott és forrásközléseknél mértékül ajánlott szabályzatot vettük alapul: A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 16o7179o közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata. Századok lo8 /1974/ 436-475. Az iratokat szöveghű, de nem betűhív kiadásban bocsátjuk közre. Arra törekedtünk, hogy a kiadási szabályzat figyelembe vétele mellett is bizonyos mértékig megőrizzük a korra jellemző írásmódot. Összegezve: a betűhív közlés és a teljesen mai írásmódra átjavított kiadás közti középutat tartottuk a leginkább célravezetőnek. A jegyzetapparátus összeállításában nem törekedtünk a túlmagyarázásra, hiszen akik ezt a kiadványt olvassák, nyilván rendelkeznek annyi szakmai ismerettel, hogy a jegyzetek, a megadott irodalom és a kétféle mutató segítségével eligazodjanak az eseményekben. így a jegyzetanyagba csak a speciális utánjárást igénylő szavak, események, helynevek és személyek kerültek, valamint azok a megjegyzések, amelyek a szöveg olvasásából adódó esetleges bizonytalanságra vagy többféle magyarázat lehetőségére utalnak. Ha az iratokban említett csatolványokat, mellékleteket nem közöljük, akkor azok nem maradtak fenn. Ezt a jegyzetekben általában nem jelöltük. Amennyiben a levél tisztázata is fennmaradt, ezt közöljük, jelezve a fogalmazványtól való esetleges eltéréseket. A szöveg gondozása során alkalmazott jelek: [ ] a sajtó alá rendező kiegészítése, javítása [?] bizonytalan olvasat [.. .] olvashatatlan szó ... a szöveg saját jelölése / /a szöveg saját zárójele 17