Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt

Zsámboky János Nemcsak a magyar történetírásnak, hanem az egész magyar szellemi életnek nagy hiánya volt a XVI. sz. közepetájt, hogy jelentékeny kortörténeti anyaggyűjtés és feldolgozás mellett nem volt az egész magyar történetnek a kor Ízlését kielégitő kinyomtatott kidolgozása. Igaz, Thuróczy krónikája nyomtatásban is megjelent, de ez már megjelenésekor elavult, s a XVI. sz. -ban inkább csak a népi történetírásnak - Tinódinak s a históriás énekek Íróinak - szolgál forrásul, mig a szintén kinyomtatott Budai krónika egyenest feledésbe merült. Thuróczynak külföldi tudományos történetíróknál volt sikere, német történetírók - Aventinus - felhasználták, Hanns Haugen lefordította németre, megjelent 1534 és 1536-ban, és Wimpfling nyilván őrá céloz, mikor Epitome-i bevezetésében azon nemzetek között, melyeknek már megírták egész történetét, felsorolja a magyart is. 1) Hiszen Bonfini Decasai ekkor még csak kéziratban lappangtak!, s midőn végre annak kiadására gondoltak, az egyes kéziratokat, teljeseket és töredékeket ugy kellett összeszedni azok tulajdonosaitól, még külföldiektől is. Márpedig a magyar közönség számára Bonfini monumentális müve adta azt a szöveget, melyre mind a tudományos történetírásnak, mind a müveit olvasóknak szükségük volt, s ennek első izben való kiadása egy erdélyi szász ember, a besztercei Brenner Márton érdeme. Brenner azonban csak az első három Decast közli, a Mátyás koronázásáig terjedő részt, amiből tehát éppen a Mátyást dicsőítő utolsó másfél decas hiányzott. A teljes Bonfini kiadására vállalkozott azután Zsámboky János, és érdemeket szereztek Bonfini kiadása, főleg a különböző lappangó kéziratok felkutatása körül Heltai Gáspár, Forgách Ferenc, a Révay bárók, s mások is. Zsámboky János, az első teljes Bonfini közrebocsátója, kora egyik kiváló tudósa, a bécsi kulturkör egy jelentékeny alakja a XVI. sz. második felében. Ismeretei a legkülönbözőbb tudományágakra terjedtek ki: orvos, amellett kiváló filológus, aki 11 nyelven beszélt, s egyes klaszszikus irők munkált gondos kritikai kiadásokban közrebocsátotta. De történettudős és éremkutató is. Miksa és Rudolf császárok és magyar királyoknak nemcsak udvari orvosa, hanem történetirója is. Humanista lévén, verseket is irt, s emblema-gyüjteménye - rejtett vonatkozású képekhez irt bölcselkedő verses magyarázatai - európaszerte nagy kedveltségnek örvendettek, sok kiadást megértek, néhányuk még Shakespeare drámáiba is bejutott. (Pintér, II., 505. ) Hires volt nagy könyv- és éremgyüjteménye, igen értékes kéziratai ma a bécsi Hofbibliothek- (Nationalbibliothek)ban őriztetnek. Róla neveztetett el, mert az ő birtokában volt a magyar krónikák egyik fontos kézirata, a Zsámboky-codex, Zsámboky elég változatos életpályát futott be. Született Nagyszombatban 1531ben, apja, Péter "civis et habitator Tirnaviensis" volt, néha nobilisnak ls mondatik anyakönyvekben, oklevelekben. János már az uj Lutheri tanok hive, 1545-ben a wittenbergi, 1550-ben a strassburgi, 1552-ben a párizsi egyetemet látogatta, legutóbbi bölcsészeti karán magisteri Cimet nyert. 1555-ben Páduában orvossá képezi ki magát, - hova Istvánffy Miklós, a majdani történetíró és Bona György, Oláh Miklós 94