Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
Tatai Miklós káplán (?) előadásában H. Lajos haláláról. 409. ) - Rend kedvéért újból megemlítem, hogy Lajos halálának leghitelesebb, s a modern történetírás által egyedül elfogadott leírása Sárffy Ferenc,, győri várparancsnoknak Czettricz Ulrik adatain alapuló jelentése Mária királynőhöz, és nem ez a Szeréml-féle gyilkossági mese. Zápolyai után legtöbbet Perényi Pétert, Czibak Imért, Török Bálintot, Werbőczy Istvánt szerepelteti Szerémi. Nehéz lenne eldönteni, hogy a három első közül melyiket gyűlöli jobban, mert mindegyiket a legkedvezőtlenebbül jellemzi; Perényi ellen tüzelte személyes sérelme (207. és 211.), ki ellen talán legelső gazdája, Perényi Ferenc váradi püspökrőli rossz véleménye is ingerelte. (121.) Igaz, Perényi Ferencet Brodarics is, bár nagytehetségű, de romlott és léha fiatalembernek nevezi, mindenesetre Szerémi karakterérzékét igazolja ez a Brodaricséval lényegében azonos Ítélkezés. Perényi Péter pedig a mohácsi csata egyik alvezérét nem kevesebbel vádolja, mint hogy ő volt az oka: "causa efficiens"-e Magyarország bukásának, mert ő a "causa efficiens"-e annak, hogy 1. Ferdinánd király lett. (Epist. 383.) Igen megjelenltően és elevenen körvonalazza Brandenburgi György, Ujlaky Lőrinc és Frangepán Kristóf egyéniségét is. György "markoláb", "magnus ribaldus", aki mindig csak evett, ivott, táncolt, (1. Burgio hasonló véleményét!), "attamen colonibus(l) valde justus" jobbágyaival jól bánt, kik áldották ezért, mint már fentebb idéztem. (Epist. 45. ) Ujlaky Lőrinc herceg, kit a tiszteletlen Szerémi igen tisztelt, nem volt ugyan "strennuus" (= katonás), mint apja, hanem "studiosus", müveit, tanult, igen gőgös, de ez is jól bánt jobbágyaival - s Szerémi itt ezt a magyar terminust használja a klasszicizáló s általában alkalmazott "collonus" helyett, (Epist. 38.), ezt ls már Idéztem. Frangepán Kristóf 7 1) középtermetű, haja, szakálla ősz, szűkszavú, a latin nyelvben müveit, járása katonás. Bakócz, a "rotipar" mindig ott van Mátyás körül, hogy tudományáról mit tart, azt már idéztem: nem okos, hanem félmüvelt (non peritus, sed semiscolarisl), kit csak a magasságos Isten és az ő jő szerencséje (sua fortuna) vitt fel paraszti sorból (ex rustlcali genere) az esztergomi érseki székbe. Nagyon ravasz volt és nagyon pompázó, sok titulusa is volt. (Epist. 46.) De hozzáteszi, hogy mindezt csak hallotta róla, mert személyesen Bakóczot, ki 1521. júniusában halt meg már nem ismerte. Szerémi minden jellemzése közül a legmegkapúbb kétségtelenül a Werbőczyé. Szerémi nem vette komolyan ezt a nagytehetségű, nagytudásu jogtudóst, kiváló szónokot, és igen élesen meglátta gyengéit. Kiélezi gyengeségét, puhaságát, az erő és erőszak előtti meghunyászkodását. Olykor mintha egyenest gúnyt Űzne vele, s mindig mintha mosolyogna, ha róla, "iste cancellarius"-ról ir. Zápolyai igen kedvelte és állandóan maga mellett tartotta Werbőczyt, mondja Szerémi, kl viszont igen híven szolgálta urát. "Ez az István" (iste Stephanus) éleseiméjü férfiú volt, alaposan járatos a tudományokban (in scrlpturis), a törvénykezésben és törvényhozásban, és - itt már guny csendül ki a dicséretekből, mert ez erényeket Szerémi amúgy sem tartja valami nagyra - igen beszédes ember volt. 7 2) Nélküle "nil erant regnicole, nélküle semmit sem értek az országlakosoki Pedig már azzal fenyegették, hogy megölik "bestiám istam" mire ő "verba mitisslma cepit loqui", a regnicolák pedig lecsendesedtek. (Epist. 112.) Mert igen pipogya ember volt "iste cancellarius, St. Werbőczy", ki az olyan nehéz helyzetben, mintamilyenben Zápolyai és kísérete - melynek éppen ő volt a legfontosabb tagja - Tranow-ban kerültek, teljesen összetört, ("et jam perdiderat astuciam suam") már elvesztette nagy ravaszságát, nem tudott tanácsot adni Zápolyainak, mert sohasem volt harcias. Hogy Tarnowban folytonosan a templomban sírdogált, azt már emiitettem. Zápolyai pedig mindig nevette, e elküldött hozzá egy embert, aki könnyeit törülgesse, mert mint mondotta: én sok birtokot és nagy kincseket vesztettem, és mégsem'tudok sírni. 75
