Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt

rint ez "valde pulcra et opulenta, (398. ) s az a fantasztikus terv Buda újjáépítéséről, melyet Szerémi a Gritti környezetébe tartozó görög és olasz kereskedőknek tulajdonit, (339-340. ) meg hogy részletesen leirja azt az elefántcsontból "hormantissime fabricata" és drágakövekkel ékített szobrocskát, melyet Zápolyai Gritti kincseiből magának megszerzett, (Epist. 340. ) árul el bizonyos képzőművészeti érdeklődést. De általában művészekről, tudósokról rossz a véleménye. Neki a "litteratus, scholasticus" egyaránt "effeminatus", kiket a magyar főurak (optimates) és nemesek udvarukban tartottak feleségük és leányaiknak, "quia pro ancilis" (lányaik!, nem szolgálóik!) "et dominabus earum"(!), s kik az akkori háborús időkben nem állták meg helyüket. Igy Siklós várának parancsnokává a vár ura, Perényi Péter Pucih Mihály diákot tette meg, ki előbb Trencsént is átadta Katzianernek. Ezt Szerémi "literátus et effeminatusnak", elpuhultnak nevezi, ki fel is adta Siklóst is, s mikor Szulimán meghallja, hogy a várparancsnok "scholasticus" ember, kijelenti: azt hittem, "miles!, non decet tali persone talem domum gubernare. " (Epist. 385.) Mihály diákot különben a szultántól kapott menlevele ellenére a törökök lefejezik, kincsét elrabolják, mikor kíséretével Pécs felé vonul vissza (u. o. 385-387. ). Történeti ismeretei Szeréminek igen fogyatékosak. Amit Szent Istvánról, Szent Imréről és Szent Lászlóról, Péter trónrajutásáról tud, az alig több a semminél. Ami egyebet a régi időkből ismer, az is felületes, zavaros, s mikor azt mondja, hogy Magyarországot az elődök nagy fáradsággal és véráldozattal "

occupaverunt", (Epist. 173. ) elárulja, hogy nem ismeri a magyar krónikák - az akkor már nyomtatásban, közkézen forgó Thurőczy - előadását a honfoglalásról, vagy pedig összekeveri azt a X. századi rablókalandokkal. Nyelvismerete Szerémi leggyöngébb oldala. Latinsága felháborítóan rossz, erről még stílusáról szólva megemlékezünk. A magyaron kivül, mely ugy látszik, anyanyelve volt, rácul is jól beszélt és irt. Talán törökül is tudott, legalább azt állítja, hogy maga "perlegeram" a szultán arany betűkkel irt levelét Zápolyaihoz. 5

5) Hogy németül tudott-e, kétséges. Kassai tartózkodása alatt azt állítja, hogy Kakuk Mihály blrő másfélórás német szónoklatát saját fülével hallotta, de abból egy szót sem értett, (Epist. 196.), később egyszer viszont azt ir ja, hogy beszélgetett azzal a fiatal német katonával, ki Buda 1530. ostromakor Roggendorf, mint ők mondták "Vilmos" táborából egy társa levágása miatt bemenekült a várba (Epist. 295. ). Vagy talán Amadé István tolmácsolta a párbeszédet, kit Zápolyai éppen német tudása miatt jelölt ki a német ifjú evés közben való kikémlésére? Bármint légyen is, ugy látszik Szerémi maga is érezte ismeretei, éspedig nem csak nyelvtudása fogyatékosságát, elmaradottságát, mert igazán megkapó, hogy ez az ember csaknem 60 éves korában beiratkozott a bécsi egyetemre. Ósz fejjel még meg akarta ismerni a magasabb tudományokat, az uj humanisztikus irányt, mely ekkor már Bécsben is uralkodott? Vagy talán itt remélt elhelyezkedést, az ő egyáltalán nem szerény ambícióival - I. Ferdinánd udvarában? Vagy Gyulafejérvárt sem elég az ő tudása? Talán püspök akar lenni? Nem tudjuk. Tény az, hogy alig pár hónapig maradhatott Bécsben, s bármi vitte is oda, ott e rövid idő alatt 60 év körüli ember lényegesen nem gyarapithatta tudását, nem csiszolhatta nyerseségét: bizonyos, hogy a bécsi egyetem látogatása után Szerémi az maradt, ami azelőtt volt. Szeréminek iskolázottsága, ismeret- és tudásanyaga, műveltsége bármily szűk körű is, egymagában nem okolja meg az egész Epistoláját átható selejtességet, alacsonyrendüséget. Ez lelki diszpozíciójának: parlagias lendületének, primitiv, ösztönös, finomságot és önfegyelmet nélkülöző érzelemvilágának, anyagias gondolkodásának következménye. Igen jellemző nagy babonasága. Nincs az a nép száján élő babona, amit el ne hinne, sőt egészen természetes dolgoknak, természeti jelen67