Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Erdélyi fejedelmek naplói a XVII. században

mig fejedelemmé lőn: "hivattattam Istentől, török szultántól és vezér Ali pasától ez bajos erdélyi fejedelemségre, melyet, ádjöiflsten, viselhessek szent nevének dicséretére, ekklésiájának gyarapodására és lelkemnek üdvösségére, utolsó veszedelemben forgó szegény nemzetem javára. " 1661-től azután - mint ez invocatio is elárulja, ekkor fogott Vehiculuma Írásához - évkönyvszerüen s az eseményekkel általában egy időben vezette naplóját, olykor azonban kisebb időközökben szünetet tartott, s ilyenkor több napra, vagy hétre visszamenőleg referálja mondanivalóit. Például aug. l-hez jegyzi hozzá a szentgotthárdi ütközetet, vagyis ezt későbben kellett irnia, hiszen az e napon kivívott győzelem hire nem érkezhetett meg ugyanaznap Erdélybe. Az aug. 10-én megkötött vasvári békét viszont szept. 20-án emliti, vagyis ezt csak akkor ismerhette meg - Kéry János is irja, hogy azt meglehetősen titokban tartották - s itt Apaffy a hir vételével egyidőben Írhatta azt be a "Vehiculum"-ba. A Vehiculum legnagyobb részében itinerarium s majdnem kizárólag azon helyek felsorolására szorítkozik, melyeken irója tartózkodott. Mégis vannak benne, ha elvétve is, hosszabb, a politikai és hadi eseményeket előadó részek, igy 1678-ban, mikor is Apaffy aránylag részletesebben és igen szenvedélyes, gyűlölködő hangon emlékezik meg Béldy, Csáky és Paskó, meg Zólyomi mozgalmairól, azzal a váddal tetézve kifakadását, hogy az ausztriai ház szitja ezeket a már 6-7 év óta tartó pártoskodásokat. Egyébként hidegvérrel jegyzi fel 1674. dec. 14-hez, hogy ekkor "vették fejét Bánfinak", (kinek egyébként, bár elkésve, de megkegyelmezett). Pedig ha valaki hozzá közelállónak haláláról kell megemlékeznie, ezt mindig nagy szeretettel, részvéttel, őszinte bánattal teszi. Különösen hitvesét Bornemissza Annát siratja el meghatóan. Szenvtelenül regisztrálja a szentgotthárdi győzelmet, de a vasvári békéhez azért hozzáfűzi, hogy "igen rossz". Nem fűz megjegyzést a bécsi török vereséghez sem,

4' Buda felszabadítását pedig egyáltalán meg sem emliti. Egészen röviden emlékezik meg a nagyvezér előtt tett tisztelgéséről 1663. okt. 18-án, (Érsekújvár bukását nem említve) valamint 1683. okt. 12-én a Bécs alól hazatakarodó "fővezér" előtt. Az emiitett elbeszélő részek: az évkönyv-itinerarium jellegű főszövegbe illesztettek, főképp azonban az Apaffy fiatalságát előadó bevezetés valamivel közelebb hozzák Apaffy naplóját a kortörténetirás határaihoz, mint ahová I. Rákóczi Györgyé helyezhető. Kézirata a marosvásárhelyi Teleki könyvtárban. Kiadás

a: Tóth Ernő. I. és II. Apaffy Mihály naplói. Erdélyi Muzeum. 1900. 82-93. 143-155, 214-220, 270-281., II. Apáffyé: 325-335. (Biás István: I. Apaffy Mihály naplója. Marosvásárhely, 1910. Rövid kivonatokat ad. ) II. Apaffy Mihály Valamivel még közelebb áll a kortörténetiráshoz II. Apaffy Mihály rövidke magyar nyelvű naplója, mint apjáé, az 1690-től 1694. aug. l-ig terjedő "Diarium annuale itinerationi

s una cum annotatione rerum celebriorum dietim administrandaru

m, quod 552