Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A tiszántúli történetírás a XVII. század végén
Haller Gábor Már tisztán személyes, magánérdekű és célú napló a tragikus véget ért nagyműveltségű, négy éven keresztül Leidenben tanult, Németországot, Angliát (Londont) is megjárt Haller Gáboré. Haller, ki mint katona és diplomata hat erdélyi fejedelmet is szolgált, Brandenburgi Katalintól kezdve valamennyit egészen Apaffy Mihályig, különböző pártokon futva be politikai és hadi pályáját, s végül Apaffy Mihály féltékenysége és gyanakvása miatt 49 éves korában, 1663. november 15-én Ali basa vérpadján fejezte be életét, egyáltalán nem akart történetet irni, midőn megírta - magyar nyelven - "Isten kegyelmességéből járási, hallási, hul esnek, arról való számtartását", vagyis saját élete főbb mozzanatait, bennük főképp anyagi ügyeit és utazásait 1630-tól 1644-ig. Naplója legnagyobbrészt puszta itinerarium. Haliért "Számtartás"-nak nevezett naplója Írására valláserkölcsi inditékok és célok vezették: élete igy bejegyzett főeseményeiből a maga erkölcsi megjavítására kivánt tanulságokat meríteni. Célja is tehát kívül állott minden történetírási célon. Ebbe iktatja be - minden összefüggés vagy kapcsolat nélkül - kora főbb politikai és hadi eseményeit, a külföldieket is: a harmincéves háború, néha az angol polgárháború, vagy a francia politika egyes mozzanatait, ahogy azokat éppen sorjában meghallotta. Talán előre megérezte élete tragikus végét, mikor naplója elé bevezetésül egy-két igen rezignált és meglehetősen pesszimista, de mélységes erkölcsi komolyságról és buzgó vallásos érzésről tanúskodó történetfilozófiai és moralizáló sort tűzött. ("In transmissa aetate nihil lucri habet homo, nisi ut die rum et praeteritorum actorum suorum vanitati irrevocabili recordetur. Miser, imo stultus ille, qui praesentia tantum meditatur, praeterita negligit, praesens enim momentaneum est, ideoque docere nos non potest. At ex praeteritis de praese ntlbus et futuris conjicere pronum est . Praeteritorum meditatio frequens eo etiam utilis, quod male actam vitam in memóriám revocando, verecundiam in nobis atque adeo vitae emendationem efficit. In hac vanlssima vita is demum felix existimandus, si qua in lubricis est felicitas, qui ex praeteritis actionibus suis praesentem vitam bene moderare didicit. In hanc rem utile admodum est seriem dierum actionumque suarum describere, ut illas coram se semper quasi habeat, ex iisque quid in vita sua emendandum, quid prorsus desecandum et cavendum sit, videat. Huic fini destinatus a me libellus hicce, ex quo, o utinaml quid cavendum, quidve mihi sit sequendum discere possem. Tunc scopum meum adeptum me possem gloriarL Sed vanitas haec vita, vanitas omnis homo, ego summa vanitas, video meliore proboque, deteriora sequor. Quando vero liberabor ab hac vanitate? Sola mors finis vanitatis. ) (Mikó, Erd. Tört. Adatok. I. , p. 1. ) Történetirástörténeti szempontból jelentéktelenek, naplója végéhez fűzött, egyébként érdekes megjegyzései "az sereg rendeléséről" = taktikai szabályok (pp. 101-102. ), és "Meditationes" arról, hogy "az ki hadat meg akar többiteni, igy cselekedjék" (pp. 102-103. ), valamint egy titkos irás szabályai, (p. 103. és függelék). 545
