Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A tiszántúli történetírás a XVII. század végén

Gróf Rhédey László naplója Ismét szimpla erdélyi napló: egy ember élete eseményeinek időnkint való feljegyzése, gróf Rhédey László, a fejedelem Rhédey testvérének mlive, a 18 éves koromtól micsoda emlékezetes dolgokon mentem által, azokról való könyvecske. írónk ősrégi magyar főnemesi család sarja. Született 1636. január 11-én. Zaklatott életének főeseményei: 1655-ben utazást tett a felvidéken át Bécsbe, két évre rá már mint dandárnok részt vett II. Rákóczi György katasztrófával végződött lengyel hadjáratában, honnan a fejedelem személyes kiséretével menekült haza. 1660-ban váradi kapitány, de mielőtt hivatalát elfoglalhatta volna, Várad elesett. Meghalt 1663. április 26-án. 1) Magyar nyelvű naplója, mely végén csonka, történeti forrásként bir némi értékkel, bár az a pár sor, amit a lengyel expedícióról mond, alig több a felvonulás egyes állomásainak felsorolásánál, az akciót magát elitéli,

2' mig a bécsi ut leírásában audiencia III. Ferdinándnál s az akkor még főherceg I. Lipótnál - legérdekesebb, amit az erdélyi ifjú Bécs gyönyörű templomairól, a Burgről, a város más ékességeiről és műemlékeiről, kertjeiről s ezek ritka fáiról stb. mond. Pozsonyban legnagyobb élménye Lippay érsek díszvacsorája volt, melyen a 18 éves ifjú együtt volt "német" méltóságokkal: a pápai nunciussal, a spanyol követtel, több olasz herceggel stb., s a legtöbb magyar főhivatalnokkal. Szépek, megrázóak a tatár rabságba esett magyar foglyok imái s egy vers, melyeket belefűz naplójába, melyek azonban nem az ő alkotásai. Történetirástörténeti jelentősége e személyes naplónak nincsen, s tárgyunk szempontjából csak mint erdélyi magyar nyelvű történeti érdekű naplóírás egy kisebb terméke érdemel figyelmet. Kiadás

a: Vas Jánostól, M. Tört. Tár. I. 224-234. és M. Tört. Tár. XVII. 1-270. Jegyzet: : Lukinich, Rhédey L. halála napja. Századok, 1907., 568. 2) Lengyelországból jöttünk szaladva, kit nem kell tagadni, mert Isten igy akarta a mi felfuvalkodottságunkért. 543