Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A tiszántúli történetírás a XVII. század végén

A TISZÁNTÚLI TÖRTÉNETÍRÁS A XVII. SZÁZAD VÉGÉN Az 1657 óta Erdélyt végigsöprő' katasztrófák s a Magyarországon 1663-ban újra kitört török háború kihatásai a Tiszántúlra, majd a Wesselényi-féle összeesküvés nyomán ugyané területen fellángolt kegyetlen és pusztító kuruc-labanc kisháboruzás szenvedései kortörténetirási, vagy azzal legalábbis határosnak tekinthető évkönyvezési tevékenységet fejlesztettek ki e vidék két városában, Debrecenben s a kisebb jelentőségű Tarcalban. Megint "volt mit elbeszélni", feljegyezni. Mindenekelőtt Debrecenben, hol a török idők alatt is virágzott magyar szellemi élet, íródtak évkönyvszerü krónikafélék, valószínűleg hivatalos városi megbízásból és használatra. Igy Bartha Boldizsár szűcsmester és főbirő, Kállai Fényes István hites nótárius és a Debreceni Diarium ismeretlen szerzője (talán Takács István városi diák) müvei. Más természetű azonban Babocsay Izsák Tarcalban irt krónikája. Lássuk előbb a debrecenieket. A krónikák némileg az erdélyi német (szász) hivatalos városi évkönyvezésre emlékeztetnek, de bizonyos rokonságot mutatnak Hain Gáspár és társai hires y5csei krónikájával is, anélkül azonban, hogy azokkal közvetlen kapcsolatuk lett volna, és Bartha Boldizsár, valamint megbízója és munkatársai, s a többi krónika- vagy diáriumiró valószínűleg nem is tudott pl. a Fuchs-Oltárd család, vagy Hainék helyi krónikáiról. De éppen ugy ismeretlenek voltak előttük Nagy Szabó Ferenc marosvásárhelyi feljegyzései, s a királyi magyarországi, valamint erdélyi napló- és emlékirat irők müvecskéi. Hiszen ezek az ő városaiktól távol, elkülönített kulturterületen kéziratokban rejtőzve, számukra hozzáférhetetlenek voltak. Ellenben kétségtelenül ösztönzően hatottak valamennyiükre a Debreceni Kalendárium krónikás részletei: minden évfolyamához - bizonyára a német birodalmi kalendáriumirodalom mintájára - már a XVI. sz. vége óta csatolt, az előző év eseményeit előadó betétei. 1) Bartha idézi is "Újfalvi Imre debreceni scholamester" Kalendáriumából az 1598-ban irt jóslatot, mely pontosan 1657-re magyar-lengyel háborút jövendölt meg a magyarok támadásából és nagy pusztításokkal. (Második rész, 1657-hez. L. lejjebb idézendő kiadást. ) Lássuk e debreceni krónikások legidősbjét, egyben legjelentékenyebbjét, Bartha Boldizsárt. Bartha Boldizsár valószínűleg Debrecenben született (van olyan vélemény is, hogy Hajdúszoboszlón), 1623-ban, vagy 1624-ben, s a kollégiumi legalábbis alsó osztályoknak - a mai középiskolának - elvégzése után szücsmesterséget tanult. 1643-ban felszabadult, 1648-ban önálló műhelyt nyitott, 1658-ban céhének második mestere lett, majd hatszor egymásután első céhmester. Emellett a város közéletében is erősen szerepelt: 522