Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Évkönyvek, naplók

ÉVKÖNYVEK, NAPLÓK Már említettük, hogy erdélyi főrangú és köznemesek, városi polgárok (magyarok és németek), sokan és szivesen jegyezgették fel életük eseményeit és ezek keretében országos eseményeket is. De virágzott e jegyezgető tevékenység Magyarországon is. Itt is, ott is különösen azok fognak naplőirói tollat, kik a politikai-hadi életben, főképp diplomáciai kiküldetésekben részt vettek: palatínusok, hadvezérek, püspökök, országgyűlési, nemesi és polgári (városi) követek, sőt egyes művelt mesteremberek is. (Nagy Szabó Ferenc szabómester volt! ) Ha a hivatalos évkönyvező feljegyzéseket leszámítjuk is: ezek főképp a szepesi és erdélyi szász városokban Íródtak e városok megbízásából, vagy legalábbis azok céljaira, - a XVII. sz. -ban Sopronban is megindul a naplóírás -, akkor is elég nagy a ránkmaradt emlékiratok száma, pedig valószínű, hogy sok elveszett közülük. Hogy a korukbeli kalendárium-irodalom a maga történeti részleteivel - tudjuk, e nagy számban készült naptárak mind közöltek rövid beszámolókat a közelmúlt országos eseményekről - határozottan befolyásolta, talán ihlette is e naplóirókat, mint azt Pukánszky a hazai német Írókra vonatkozóan szépen kifejtette - azt bizonyítja, hogy van olyan napló, - az erdélyi főúr, Bánffy Györgyé - melyet iró ja egy kalendárium e célra üresen hagyott lapjaira jegyzett be. A szabómester Nagy Szabó Ferencnek pedig a Debreceni Kalendárium a legfőbb történetirási fórum. Különálló helyet foglalnak el e naplóirodalomban diplomáciai tárgyalásokról szóló naplószerü feljegyzések, bennük nagyszámú hivatalos aktával, levéllel, valamint országgyűlési követek naplói, melyeket ezek többnyire kiküldőik - megyék, városok - részére, azok megbízásából készítettek. Tehát hivatalos jelentések, hogy ugy mondjam akták, melyek nem történetirői céllal: az események öncélú megörökítése végett Íródtak, hanem gyakorlati, politikai-közigazgatási-jogi célokra. Mégis a leirt események - országgyűléseink - fontossága, még inkább maguk e jelentések sokszor irodalmi jellegűnek nevezhető (mindenesetre nem akta-stilusu) kidolgozása, helyet biztosit számukra a kortörténetirásban és annak történetében is, bár legtöbbjüket ugy kell kihámozni a leirt országgyűlések aktái, artikulusai közül. 2) Vannak aztán magánérdekű, személyes és családi ügyeket, eseményeket tárgyazó naplók is. 3) Magánérdekűek, de művelődéstörténeti, és itt-ott köztörténeti adataikkal forrásként becsesek Haller Gábor (1630-40. ), Bánffy György (1645) és Káinoki István (1644. ) erdélyi főurak itinerárium jellegű, s ezért egy csoporttá elkülönülő naplói, melyek bár a történetírásnak csak legszélső határterületein mozognak, mégsem maradhatnak emlitetlenül. Lássuk mármost e műfaj fontosabb darabjait, előbb a városi évkönyveket, ezek közt is előbb az erdélyieket, mert ezek vannak számosabban. Megnyitják e csoportot még a XVI. sz. -ban egy marosvásárhelyi családnak - a Borsosoknak - több nemzedéken át folytatott naplóirásai. Első közöttük 512