Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében
könyvét Laczkő igy fejezi be: "a magyar kereszténység" (protestánsok) "minden klllső emberi segítségtől megfosztatott vaia... csak Istenhez... fohászkodunk vaia... ", a második könyvet pedig igy kezdi:"Isteni segítség kezdetik" ti. i. Bocskay felkelés. De ezt a kettős alapeszmét sem igyekszik következetesen Jciépiteni, s a harmadik könyv már igen józan, reális szemlélettel azzal a vezérszóval vezeti be az elbeszélést, hogy a papi jószágokat visszaadják a katholikus oknak, s megkezdik a "Bocskaytől... jó karba állatott dolgokat vissza más karba állitani. RendkivUl érdekes azonban Laczkó szűkebb pátriájában, a Kassa, Eger, Miskolc közötti területeken és Zemplén megyében történtekre, kis és nagy eseményekre a Bocskay és Bethlen-féle felkelések idejére, általán 1604-től 1619-ig, - müvét 1619. október 12-én kezdte el irni 5) különösen pedig a Zemplén megyei nemesség és megyegyülések tevékenységére, s a magas politikában szóhoz nem jutók életére vonatkozó apróságok előadásával, (terméseredménynek, elemi csapások, feltűnő büntettek, egyházi események stb. ). Laczkó pártember, aki mindent a protestantizmus szempontjaiból néz, dicsőiti Bocskayt mint "a hitnek és megromlott Magyarországnak hajnalcsillagát" (p. 52. ), tiszteli Bethlent is, és feltétlenül bizik mindkettőben. Helyesli azok szövetségét a törökkel, noha azt a magyarok és keresztények nagy ellenségének tekinti, szégyelli is, hogy a magyarországi protestánsok a törökkel fegyveres szövetségben vivták ki vallásszabadságukat, s krónikája élére ezt a vallomást tűzi: "A magyar kereszténység (protestánsság) "a törököt szívből gyűlölte, vele szive szerént harcolt és semmi szövetsége vele nem volt, mig Rudolphus császár őfelsége meg nem háborította. ,.", 6) és jónak látja Bethlent mentegetni, mikor ez 500 erdélyi kopjást küldött Szkender basának a keresztény lengyelek ellen: "A fejedelem gondolkodék a Szkender basa kívánságán... a nagy szükségtől kénszeritetvén reáhajla... mint bölcs, okos eszes ember... elég nehéz vaia, de Istenre bízta az eventust. "7) Sok érdekes adata van Laczkónak a hajdúkról is, kiket nem itél meg olyan szigorúan, mint kortársa-történetirói, köztük még Szamosközy is. Mert Laczkó müve nem történetirástörténeti szempontból, hanem forrásként jelentékeny, noha irója türelmetlen protestantizmusa, talán nem is mindig jólértesültsége miatt kritikával használandó. Laczkó magyarul irt, s csak sajnálhatjuk, hogy vázlatos feljegyzések helyett nem tudott olyan szépen kidolgozott kortörténetet adni, mint latinul iró kortársai, Istvánffy, Révay, Decsy, vagy Szamosközy. (Legutóbbi éppen csak, hogy megpróbálkozott magyarul irni történetet. ) Eredeti kézirata - kiadója gróf Mikó Imre tanúságára - fennmaradt, s a marosvásárhelyi Teleki könyvtárban őriztetik, 1420. sz. alatt. Ebből adta ki báró Apor Károly másolata után a nagyérdemű és nemeslelkü gróf Mikó Imre, aki az eredeti kéziratot részletesen ismerteti kiadásában: Erdélyi történelmi adatok. Kolozsvár, 1858. III. köt. p. 6. Laczkó szövege u. o. pp. 9-246. Laczkó müvéből a XVIIL sz. elején kivonatot készítettek, s ezt Toldy Ferenc Sárospataki magyar krónika cimen kiadta. Megjelent előbb még a M.*Tört. Tár IV. köt. 49-87. lapjain, Pesten, 1857-ben. (Szinnyey, s.v.) Irodalom : Mikó értékes bevezetése i.h. pp. 3-7. 510
