Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

egyenest kitalálások. A modern történetkutató mindenesetre igen gondosan ellenőrizve használhatja csak fel Kemény Ítélkezéseit kortársairól. 2

3) Adomákat, egyéni sorsok sajátságos alakulását elbeszélte Szaiárdi is, de mily messze marad el Kemény, a főúr Szalárdinak, a köznemesi udvari levéltárosnak finomsága, tapintata és jóizlése mögötti Kemény János nem volt tehetséges, vagy szerencsés hadvezér, mégis izig-vérig katonaember: egyformán kedvére való az egyszerű harcosi és hadvezéri munka, s lenézi az olyan embert, kit testi vagy lelki gyengesége kép te leimé tesz a katonáskodásra, a tábori élet nagy fáradalmai elviselésére. Különösen elemében van hadifortélyok kitalálásánál. 24) Mégis az európai, finomabb főúri életformák után őszinte vágyakozás erősebb benne a katonánál: szinte meghatva örvendezik azon, mikor egy Ízben hosszabb táborozás után felvidéki magyar főúri kastélyban rendtársai vendégeként, főúri asszonyok finom társaságában vehet részt ezek lakomáján, és dicséri Lupuj vajdát, hogy lánya lakodalmát "keresztény királyi formán" ünnepelte meg, nem "oláh, paraszti barbariesszel. " (423. ) A politikával mintha nem foglalkoznék oly szivesen, mint a katonáskodással. Annál jobban megfelel Ízlésének a diplomáciai munka minden furfangjával, - ahogy a hadakozásban a fortélyok -, mert Kemény jellemében tagadhatatlanul megvan a . ravaszság, sőt egy kis cinizmus is. /De milyen legyen egy erdélyi ember a tatárok között?/ Nem volna teljes Kemény János arcképe, ha nem emlékeznénk meg legnemesebb vonásáról, mély vallásosságáról, mely világnézetét is alakította, s önéletírásában is sok helyütt kiérződik, krimi sanyaruságában pedig lelki vigaszául szolgált, s egy imádságos gyűjtemény összeállítására indította. Bár tagadhatatlanul türelmetlenül felekezetieskedő is, pl. 234. Kemény önéletírásának szerkezete egyenlőtlen, munkája nincs végleges formába öntve, maga mondja első soraiban, hogy hazájába visszatérve még át kell Írását dolgoznia. Előadása igen eleven, élénken jelenetező, az elbeszélte események mintha olvasásközben peregnének le előttünk. De magyar stilusa nem valami szép vagy tökéletes. Legbántóbb a sok magyarosított latin kifejezés, mellyel Írását túlzsúfolja, hogy az sok helyütt valami perirat magyar-latin szövegére emlékeztet. A Ruina exercitus Transsylvanici cimü még a Krimben irt levél az Önéletírástól független jelentése Kemény Jánosnak a lengyelországi katasztrófáról. Ez is önigazolásul készült a nagy pusztulás miatt kétségbeesett erdélyiek előtt. Történetírástörténeti szempontból nincs rá ok, hogy vele külön behatóan foglalkozzunk. Kiadása az Önéletírás alább idézendő kiadásában található. Kiadás

: Kemény Önéletírása eredeti kéziratban maradt fenn, a Kemény bárók birtokában. Először Rum

y Károly adta ki, de sok hibával: Monumenta Hungarica, Pest, 1817. - Ezután Szala

y László az eredeti kéziratból nyomatta ki: Magy. Tört. Emlékek, I. köt. Pest, 1856, bevezetéssel, itt a mü kéziratairól is szól. Itt közölve a Ruina exercitus Transsylvanici is. Iroda torn: Szala

y, i. m., Deá

k Farkas. Rövid észrevételek Kemény J. önéletírásáról. Bpest, 1886. (Értekezések a történettudományok köréből. ) Csaba

i István, Kemény J. irodalmi munkássága. Bpest, 1911. Persián Kálmán, Kemény J. fejedelemsége, Kolozsvár. 1907. Szekfü

. M. Tort. 1935. IV. 581., Beöth

y, M. Irodtört. I. köt., 397-400. Pintér

, 1930, 111., 187-188. és passim. - Szilágyi

, M. nemzet története, Bpest, 1898. VII. köt. 105-119. és passim. Márki Sándor, K. J. élete. (Századok, 1883. ) 506