Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt

írónk kitűnően Ismeri a magyar politikai életet, és igen érdekesen tárja fel, miként szervez magának pártot Zápolyai, hogyan nyeri meg a fontos közvéleményt, hogyan von saját oldalára mindenkit "kinek valami birtoka vóna és valami tekintet vóna reája, jelesben pedig a töszítartókat (a főhivatalok viselőit), ugy hogy mindenki mellette van, "kiknek mind az országba s mind vármegyékbe szavok járt vóna és ... ezen kivtll mind az vitézlő rendről, mind az főnemesség közöl, vármegyék ispáni közzöl sok vöt" ...sa királyság "kívánságáért végre még az törökkel es kötelességet és barátságot vetött vöt." (132.) Zápolyai egyetlen érdeme Dózsáék leverése "kinél több jót soha az ország javára nem mivelt vőt. " (134. ) Érdekesen tárja fel itt Írónk a magyar társadalom szerkezetét, már ti. a politikában szót vivő rétegeket. Igen figyelemre méltó Írónk vallomása a főúri és köznemesi rend közti érdekellentétekről. Werbőczy pártjának az a kívánsága, hogy "válasszunk valaha a mi tagunkbules ne csak mind az régi ur nemzetből naderspant, kinek fájón az szegény nemes nép gyermöki nyomorúsága. " (p. 145. ) Pedig Írónk szerint Werbőczyhöz "sem nemzetiről sem arra való tudományárul sem vitézségéről sem arra való értékeiről az naderspanság nem illettt vóna. " (p. 144. ) A jobbágyokról nagy dicsérettel emliti, hogy a: "szegény parasztság nagy pusztítást visz végbe a Nándor alá felvonult török hadakban, zsákmányolja, s igy meg lehetett volna rémíteni az egész hadat. " stb. (p. 157. ) Az 1525-26. évi országgyűlésekről s az azokon lefolyt versengésekről Zápolyai és Báthory István között beszámolókat közöl, pár szavas kivonatban még beszédeket ls, mindez valóságos országgyűlési diarium-rudimentum. (137-149.) Ez országgyűlési beszámolók körül csak egy súlyos zökkenő van: Írónk a Werbőczyt nádorrá választó 1525. évi hatvani országgyűlést, s a Báthory Istvánt újra megválasztó 1526. évit ugy tűnteti fel, mintha ezek Nándorfejérvár 1521. évi ostroma előtt történtek volna! Horváth János a mű felépítéséből és az irő intencióiból arra következtet, hogy Írónk az ostrom előzményei között előadja Báthory István és Zápolyai viszályát mint "motiváló veszteglést", s "hogy megértse és megértesse a történések lelki rugóit" s e végzetes rivalizálást nyomon követi egészen az 1526. év eseményeiig, Báthory István visszahelyezéséig a nádorságba. Igy kerültek az év eseményei Nándor 1521. évi bukása elé. Mégis, e kronológiai visszásság - ugy vélem - óvatosságra inti a történészt, különösen, ha e művecskét forrásként óhajtja használni. Nagy gyakorlati, gazdasági érzéket árul el Írónk hosszas kitéréseiben Szabács várának Mátyás általi megvételéről, melyben előadja, miként szerelte fel Mátyás téli háborúra 8000 emberét, miként szövetett számukra tiszántúli szűcsökkel ködmönöket és "keztöket". (154-155.) Forrásként a mű hiteles, valószínűleg már Verancsics is felhasználta az "Inclinatio"-ban. Azonban újból hangsúlyozom: az 1525. és 1526. évi országgyűléseket Nándorfejérvár ostroma elé teszi! erősen Báthory-párti, Zápolyának pedig ellensége. írónk művelt stílussal, cicerói körmondatokban fejezi ki magát, "de a XVI. század kitűnő, gyökeres, szép magyarságával, " (Horváth, Reformáció, 131) komoly, fájdalom-áthatott előadása pedig mindvégig érdekfeszítő, együttérzést keltő olvasmány. (Kiadva, M.H.H., II., III., Verancsics iratok II. pp. 123-185.); az idézett lapszámok erre a kiadásra vonatkoznak. L. legújabban Horváth János, Reformáció, 127-131.) A Succe8sus rerum Hungarlcarum anni 1543

. befejezetlen, latin nyelven irt munka. Katonai dolgokban jártas iró elbeszélése Pest 1542. évi sikertelen ostromáról, s az ezt követő 1543. évi várháborúról, melyben elveszett Valpó, Pécs, Siklós, Székesfejérvár, Esztergom és Tata. A hadi események előadása, azok okainak, s a kudarcok miatti felelősség feltárása teszi ki ennek az Írónak művecskéjét is. Ez 48