Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében
désben. Mert Bethlen egyáltalán nem hive a kor modern kormányformájának, a fejedelmi abszolutizmusnak, melynek pedig egy Kemény János, aki maga is vágyott a fejedelemségre, oly készségesen alávetette magát, a fejedelmeket, ha keserű rezignációval is, de a maga és fejedelmei viszonyából merített tapasztalatai alapján földi isteneknek nevezve. Szalárdi a "temperált" monarchico-aristocratiát" helyesli, ami körülbelül megfelel ugyan Bethlen felfogásának is, azonban Szalárdi mindig ostorozza a "fej nélküli lábságot", az alattvaló túlságos beleszólását a kormányzásba. 1 0) De Kemény, kinek nem volt nagy műveltsége, sem hajlama politikai elméleti okoskodásra, sem ujitó |zellem, vagy vérmérséklet nem volt, tisztán a gyakorlati életet nézte, és egyszerűen elfogadta az akkori, II. Rákóczi György alatti, I. Rákóczi Györgytől átörökölt abszolutizmust a kormányformának, anélkül, hogy annak helyessége felett sokat elmélkedett volna. Hiszen Bethlen sem értekezik a kormányformákról, mint Szalárdi, ő is gyakorlati politikus, mint Kemény, kinek véleményét ugy kell kihámozni előadásából, éi'tékléseiből, s ha történeti munkájával a helyes kormányzásról egyenest tükröt is akar a fejedelem elé állitani, akkor sem elméleti fejtegetésekkel teszi ezt, hanem az eseményekben kiván követendő és elrettentő példákat eléjeállitani. 11) Bethlen a belpolitikában is óvatos, s midőn 1672-ben ugy érzi, hogy Apaffynál kegyvesztett lett, egészen kétségbeesik. Si est Jehova nobiscum, quare obvenit nobis totum hoc et ubi sunt omnia mirabilia suis, jajdul fel, Judit könyvét idézve. !2) Annál megelégedettebben, büszkébben referálja, midőn aggodalmai nem válván valóra, Apaffy rövidesen megint igénybe veszi szolgálatait. Bethlen János magát "nativus Hungarus"-nak nevezte (Hist. II. 466. ) s a "tota natio Hungarica" tagjának érezte, mely egybefoglalja a magyarországi és erdélyi magyarokat, s csak a XVI. századi szerencsétlenségek folytán szakadt e két ágára. 14) Különösen a protestáns vallás köti össze a magyarországi magyarokkal. De meg tudna a katholikusokkal is békülni, annak ellenére, hogy ezektől Erdélyben is kissé elkülöníti magát, és annak ellenére, hogy a katholicizmust, különösen a klérust gyűlöli, utóbbit egyenest a magyarországi bajok felidézésével vádolja, s még a mohácsi katasztrófa bekövetkezését is.'Tomori és a "hozzá hasonló püspökök vészes tanácsainak" tudja be. De a nemzetet és annak érdekeit mégis föléje helyezi nemcsak a pártoknak, hanem felekezetének is, s a "tota natio Hungarica'Vnak e magasabb felfogása Íratta vele egységre, összetartásra intő szózatát is a magyarokhoz. Excutite, o, tandem ex oculis veternum gloriosissimae olim nationis nostrae reliquiae! seponite rixas et contentiones, cesset Politicus Clero, Catholicus Reformato invidere, nostro proprioque malo edocti, communi communibus resistite armis, alis (recte alias! ) utinam falsus sim vates dum ambitione praecipites, vix parem inter vosmet plerique ferre vultis, aut sub praetextu religionis alii alios persequimini, religionis simul regionisque jacturam vos facturos experiemini. Bár Bethlen őszintén vallásos protestáns (kálvinista) ember, és bár az erdélyi vallási ügyek - szerinte - alig folytak be a politikai életre, s nem tartoznak a történetírásba, a magyarországi protestánsok helyzete a legmélyebben érinti őt, erdélyi vallásügyekről alig és csak akkor emlékezik meg, ha azok az országgyűlésen tárgyaltatnak. Kulturális kérdések nála nem szerepelnek, és társadalmi problémák nem érdeklik Írónkat: ezek országgyűléseken sem kerültek szőnyegre, s ez uton sem jutottak be müveibe. Ő egyébként a műveltséget igen nagyra becsüli, és fájlalja saját ismeretei hiányát. Társadalmilag erős főrendi öntudat tölti el, rendje tagjait erkölcsileg és szellemileg is többre kötelezettnek tartja az alacsonyabban állóknál. 1 7) 466
