Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében
vedésektő! váltotta meg a halál. 3) Bethlen kortörténetet irt, ezt programként állitja fel a Rerum Transsylvanicarum prooemiumában, előadván, hogy az Erdély különválását okozó nagy katasztrófának, Mohácsnak megvannak a maga történetírói, nem hiányzottak, kik megörökítették Zápolyai küzdelmeit a trónért, a Báthoryaknak, Bocskaynak, Rákóczi Zsigmondnak, Bethlen Gábornak tettei sem ismeretlenek Európa előtt, őrá tehát az a feladat hárul, hogy az aután történteket Brandenburgi Katalin, Bethlen István, s az idősebbik Rákóczi György kormányzását irja meg. II. Rákóczi György és utódai történetét aztán már részletesebben fogja elbeszélni, mégpedig "absque fuco, in veritate perscribere. " Előadását Brandenburgi Katalin kormányzásával kezdi, és első könyvében, a bécsi kiadás 24 kis nyolcadrét lapján zsúfolja össze nemcsak Katalin rövid, hanem még I. Rákóczi György csaknem húszéves uralmát is. Már jóval részletesebben foglalkozik II. Rákóczi Györggyel, különösen 1658 óta, második könyvét ennek története teszi ki. (pp. 37-155. )• Itt adja elő Rhédey (p. 45. ), majd Barcsay (p. 64. ) fejedelemmé választását is. A harmadik könyvet Barcsay (pp. 158-216), majd Kemény János fejedelemsége elbeszélésének szenteli (216-288), túlnyomó részben azonban a már Kemény életében fejedelemségre jutott Apaffyról szól (pp. 253-370. ), szintúgy az egész negyedik könyvben is. 1663 nyarának eseményeivel zárta le müvét, az utolsó esemény, melyről még megemlékezik - mint emiitettem - Érsekújvár ostroma volt, melyet 1663. augusztusáig követett. Záró szavaiban igéri, hogy megírja az ezután történenedőket is, ha más nem vállalkozik erre a munkára. Ígéretét a História rerum Transsylvanicarummal változtta be, melyben Erdély történetét 1663-tól 1673-ig beszéli el. E második müvét szenvedélyes vádirattal zárja be a Domus Austriaca ellen. Bethlen a História nagy részét is az eseményekkel egy időben irta, ezen egyidejű feljegyzéseit olykor rövidebb időközökben - pár hónappal - megszakította, s utóbb összedolgozta a közben történtek visszatekintő előadásával. Az egész munkához legkésőbb 1664. májusában fogott hozzá, s már a Horányi-féle kiadás 129. lapjáig jutott, mikor mint a legfrissebb eseményről, beszámol a szigetvári török táborból érkezett levélről, mely jelenti, hogy a német és török főhaderő összeütközésre készül. "Dum haec scribo, manus titubare, omnesque, mi Lector, credas tremere artus, nec immerito: cum ex felici Chirstianorum progressu vitam pendere nostram, alias neci destinatos crediderim. " A megtörtént összeütközés eredményéről, a szentgotthárdi győzelemről aztán Bethlen már az augusztus végi események elbeszélésénél, a 165. lapon emlékezik meg, Copp császári tábornok augusztus 20-án érkezett levele alapján. Ily szorosan véve napról napra jegyezgette Bethlen az eseményeket, Históriájának legalábbis e részében. Vannak azután elbeszélésének az eseményektől nagyobb időközökkel elválasztott részletei is. Bethlen Históriája tehát tulajdonképpen tiz év szakadatlan jegyezgető munkájának eredménye, és ő maga sohasem gondolt arra, hogy ezt a hónapok, sőt napok szerint irt munkáját - Szalay László egyenest egy államférfi naplójának nevezte - egységes szempontok szerint, egységes művé feldolgozza. Bethlen első történetének befejezése és a másodiknak, a Históriának elkezdése között alig telt el egy fél év (1663. julius-augusztusától 1664-nek legkésőbb áprilismájusáig), természetes tehát, hogy a két mü között erős rokonság van. Hiszen Bethlen a Rerum Transsylvanicarum-ot a harmadik könyv utolsó fejezeteitől kezdve, (L. III., Sectio XXXIII,-XXXIV., pp. 360-tól) végig, az eseményekkel éppúgy egy időben irta, mint a Históriát, ugy, hogy a História tulajdonképpen folytatása a Rerum Transsylvanicarumnak. E rokonság mellett azonban van közöttük eltérés is. Ugyanis a Rerum Transsy lvanicarum négy könyve (mintegy a p. 269-ig) folyamatos, kerek elbeszélését 463
