Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

so schwer zu erreichen ist, noch auch sie erst kritisch zu sichten auf unmittelbare Kunde zu dringen) erre is láttunk halvány törekvéseket pl. Forgách Ferencnél) und endlich dén ganzen Stoff geistig durcharbeiten. Man begnügte sich die im allgemeinen als glaubwürdig betrachteten Schriftsteller nicht sowohl zu gründe zu lege

n, als geradezu herüberernehmen: ihre Erzählungen ergänzte man woes tunlich wa

r, durch die neuen Materialien, die man zusammengebracht hatte, und an den gehörigen Stellen einschaltete. Dann war die Hauptbemühung diesem Stoff einen gleichmassigen Stiel zu gebend Történetszemlélete marad e kor történetírásának a középkorból átöröklött theologiai (theokratikus) történetszemlélet, melyet a humanizmus csak rövid időre tudott háttérbeszoritani, mig a vallásos élet újbóli felvirágzása, s a vallásháborúk megint diadalra vitték. Jegyzem ^Szaiárdi emliti ugyan, hogy a nagyműveltségű Kovacsőczy István, Bethlen és I. Rákóczi György kancellárja (+1637) hagyatékában találtak egy iratcsomót, melyet maga I. Rákóczi György nézett át, s ily szavakkal nyújtotta oda Kassai Istvánnak, akkori, csak itélőmesteri cimmel élő kancellárjának: "Szegény cancellárius uram históriákat irt volt, kezébe adta vaia. Amaz is elfogván elvevé. De azután hova lett, arról csak altissimum et perpetuum silentium, örök feledékenység. Ezt szemeimmel láttam, jelen voltam, s hihető Bethlen fejedelemnek hadakozásai, minden viselt dolgai és jó hasznos Írások voltak. Melly dologban, hogy a mi nemzetünk, s annak igazgatói eleitől fogva illy restek, és gondviseletlenek voltak, ide alább megértetik annak haszna és gyümölcse. " (97. hasáb. ) Ezt keserű gúnnyal mondta Szaiárdi. Hogy mi volt a valóságban e kötet tartalma, azt ma már kideríteni nem lehet. Tény, hogy Kovacsőczynak semmi történeti müve nem maradt fenn. Ha Szaiárdi a valóságot találta volna el feltételezésével, akkor ez a harmincas években Íródott mü lett volna az összekötő kapocs egyfelől Böjti Veres, másfelől Szalárdy és a két Bethlen között. 2) R. Gothein, Staat u. Gesellschaft.

. d. Gegenreform. 208. (Kultur d. Gegenwart, II., 5., 1.) 3) Idézi Ritter Moritz, D. Entwicklung d. Gesch. Wissenschaft, p. 57., Ranke. Gesch. d. Papste, III. Analekten. S. 26. (Werke, 39. Bd. ) 447