Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Gróf Kéry János
vendékek spirituálisa, 1666-ban a pálos rend generálisának titkára, majd sociusa és secretariusa lett, 1669 -tői 1675-ig pedig a rend generálisa volt. E hivatásában sokat tett a rend felvirágoztatására, pl. ő alapította meg rend feloszlatásáig működött pálos egyetemeket, miután kieszközölte a pápátői az egyetemek felállítására jogosító bullát rendje számára. Generálisi működése harmadik évében, 1672-ben irta meg Kéry történeti müvét, a Mars Turcicust. A generálisságról leköszönvén, újból Lepogláván tanárkodott, (1675) majd régi pártfogója és családja régi barátja, Szelepchényi György érsek ajánlatára, ki őt különösen az igehirdetésre és hittérítésre tartotta alkalmasnak, I. Lipót kinevezte előbb esztergomi kanonokká (1676), majd szerémi püspökké. Kéry ettől kezdve állandóan Nagyszombatban Szelepchényi mellett tartózkodott, annak bizalmas munkatársaként. 1678-ban csanádi püspök, 1679-ben Szelepchényi érseki helytartója, s ez uj méltóságaiban a magyar országgyűlés felső táblájának tagja. Mint ilyen részt vett az 1681. évi királykoronázó, de egyebekért fontos soproni országgyűlésen, hol élénk viták folytak a vallási ügyekről, az alkotmány pedig helyreállíttatott. Az országgyűlés befejeztével I. Lipót kinevezte váci püspökké. Különösen tragikus, hogy a Habsburg ház ily buzgó hive 1683-ban, a török nagy támadáskor, mikor a Bécs védelmére a határ mögé húzódó császári seregek védtelenül hagyták az országot, s a királyi Magyarország királypárti főurai is, hogy életüket és birtokaikat megmentsék, kénytelenek voltak átállani Thökölyhez, a török szövetségeséhez, Kéry is velük tartani kényszerült. De aztán a Bécs diadalmas felszabadítását követő háborúban maga is részt vett, mint csaknem minden magyar főur. Igy jelen volt Kéry, midőn Lotharingiai Károly herceg 1684. junius 27-én visszafoglalta Vácot, s oda mint a hely püspöke mindjárt be is vonult. 4) Sajnos, csak pár hónapra, mert a török a várost 1684. nov. 3-án újból birtokba vette. Ekkor Kéry Nagyszombatba menekült, hol rövidesen, 1685. február 28-án meg is halt. Kéry János az 1663-64. évi török háborút tette munkája központjává. Ami azután, fel egészen 1672-ig, könyve Íratása, vagy legalábbis megjelenése évéig történt, azt pár oldalon, egészen röviden, éppen csak egyes főbb eseményeiben érinti. Előadása a hadi eseményekre szorítkozik, az azokat megelőző és befejező diplomáciai tárgyalásokra is alig térve ki. Azonban igen részletesen jellemzi a nem harcoló, békés lakosság sorsát a háború alatt, különösen a hadműveleti területeken, melyek - a török-tatár rabló harcmodor mellett - messze túlterjednek a tulajdonképpeni hadiakciók terepén. Mély részvéttel ecseteli városok, falvak pusztulását, különösen kiemelve a pálos kolostorok sorsát, a lakosság rabságba hurcoltatását, kirablását, leöldösését, vagy gyászos menekülését erdőkbe, hegyekbe, a félelmet, mely a török közeledtét megelőzi, s elhatol egész Morvába, Sziléziába, menekülésre késztetve még Bécs sok lakóját is. A konstruktiv, építő ember, kolostorépitő, egyház- és iskolaszervező fájdalma ez a pusztuláson, a békés munka ellehetetlenülésén; a melegszívű ember részvéte oly sok embertársa szörnyű szenvedésén. Nagy teret szentel Kéry Írásában politikai intelmeknek, melyeket a Habsburg ház érdekében és I. Lipót igazolására a magyar olvasóhoz intéz, s melyekben egész szörnyűségében tárja fel a török veszedelmet. Mert Kéry történetírásában inkább politikus, mint történetiró. Képzettsége, láttuk, filozófiai és theológiai, irodalmi munkássága is eddig e tereken merült ki, s behatóbb történeti tanulmányokat irónk nem is igen végzett. Az olvasóhoz intézett előszavában - 1. Lipóthoz intézett ajánlása dagályos barokk hizelgés - előadja kis körre szoritkozó történetírói elveit. Ezek is inkább egy okos és tudományosan képzett ember nézetei, semmint behatóbb történeti tanulmányok eredményei. Mindenekelőtt arra inti az olvasót, hogy ne birálja őt, ha valamit másképp olvas nála, mint ahogyan azt maga hallotta- láttiTuiert ő azt irta 432
