Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Nadányi János

adása alapjának, erősen és felületesen kivonatolva,de merit a korukbeli többi - legfőképp kortörténeti külföldi irodalomból is. 1541-től kezdve jegyzetben adja az egymásra következő évszámokat. Hogy Istvánffy könyvei megszűntével, tehát a XVII. században kire támaszkodik Nadányi, azt nem tudtam megállapitani. Lehet, már erdélyi, közte családi tradíciókra, legalábbis Zólyomiék 1633. évi összeesküvésénél I. Rákóczi György ellen, apja elbeszélésére hivatkozik, (p. 379. ) Forrásokat a XVII. sz. második felében már egyáltalán nem idéz. Müvét I. Lipót trónra léptével fejezi be. Emiitettem, hogy a X. századra, de még a XI. -re, sőt XII. -re is Nadányi müvét nem lehet kompendiumnak tekinteni, hanem a magyar történet uj források és irodalom alapján, uj szempontokat követő: az európai (elsősorban német-osztrák) történetbe illesztett uj kidolgozásának. A XIII. századtól aztán - megfelelően kitűzött céljának - mindinkább főmintái kivonatává zsugorodik össze, annak ellenére, hogy sok idegen forrást is felhasznál. Miként magyar kortörténetiró kortársait, Nadányit is csaknem kizárólag a fő hadi és politikai események érdeklik, ami különösen érthető nála, kit az 1658 őta Erdélyre szakadt hadi és politikai csapások személyében és családjában is oly végzetesen sújtottak. A magyar történetet, melyhez hozzászámítja a hunt is, két részre osztja: az első hatszáz évet felölelő hun-magyar korra, mely tartott mintegy Nagy Lajosig, s az azóta eltelt 340 évre. Az első a virágzás, az emelkedés kora, mig a második a lassú öregedésé, elernyedésé, melyben csak Mátyás tudta a "res Hungarorum"-ot rövid virágzásra emelni. Még súlyosbítja, sietteti a hanyatlást, a régi erények (virtus) elernyedését, az elöregedést a török járom, s az 1526. évi kettős királyválasztás. E pesszimisztikus történetszemlélet Nadányi müve névadójának, az ókori Florusnak történetszemléletére emlékeztet, már akár tőle vette azt Nadányi, akár nem. Florus, a Hadrián-kori (II. sz. -i) római történetíró látja ugy, - persze nem egyedül ő akkoriban -, hogy az emberiség elöregedik, lefelé süllyed. Láttuk, hogy Nadányi kortársa, Ráttkay György, szintén osztja ezeket a nézeteket, éspedig éppen - természettudományos meggondolások mellett - klasszikus római irók, ha nem is éppen Florus tanitása alapján. Ráttkay 1652-ben, Bécsben megjelent Memóriáját Nadányi ismerhette. Egyébként - Nadányi szerint - a történet mindig ismétlődik, s - mint már fentebb idéztem - a történetet szemlélve ugyanazon tragédia vagy komédia játszódik le előttünk, melyben csak a személyek változnak. 20) Ezért oly kiválóan alkalmas a történet tanulmányozása - véli - tanulságok levonására, főképp a politikusoknak. Müvébe - már szintén emiitettem - Nadányi maga is szívesen sző be az elbeszélt eseményekből levonhatónak vélt tanulságokat vagy általános filozofálő-moralizáló-politizáló szentenciákat. Társadalmi kérdéseket egyszer érint Nadányi, Antal és Márton "parasztkirályok" Zsigmond császár alatti lázadásánál - melyet elitéi - elmondva a jobbágyság eredetéről vallott nézetét. Ezek elődei - véli - eredetileg szabad emberek voltak, akik azért kerültek örök servitusra, mert a pogány korban a hadba hivó véres kard körülhordozásakor nem akartak fegyvert fogni. Vagyis Nadányi egyszerűen átvette a krónikás hagyomány hires előadását a hadba menni nem akaró szabad pogány magyarok szolgaságra vetéséről. A XVII. sz. közepén aligha lehetett volna egy társadalomtörténeti kérdést ennél alaposabban kidolgozni. Nadányi előadása élénk, de latin stílusa kissé dagályos, tulhalmozott. 428