Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Nagybátonyi Ráttkay György

Ráttkay György született 1612-ben eló'kelő, főrendü horvátországi, de magyar eredetű családból, maga a bárói cimet is elnyerte. Elődei - miként Petthőéi is ­Corvin Jánossal költöztek Magyarországból horvát földre, s ott, mint a legtöbb Corvin­nal oda származott és ott megtelepedett magyar család, elhorvátosodott. (Tudjuk, ki­vétel közöttük Petthő Gergely történetirő. ) Ráttkay tanulmányait Grácban és Bécsben elvégezve, belépett a Jézus társaságba, azonban utóbb világi pappá lett. Előbb zágrábi kanonok, majd kalocsai nagyprépost volt, s élénk részt vett a horvát politikai életben, még inkább, vitéz katonaként a török elleni harcokban. 1640-ben horvátra fordította a jézustársasági Wilhelm Lammormain (Lämmermann)-nak, II. Ferdinándot dicsőítő müvét, Kripozti Ferdinanda cimen. (Bécs, 1640. R. M. K., III., 1553. ) Draskovich Já­nos bán és palatínus belső embere volt, ez biztatta történeti müve megirására is. (L. : Memoria, 1772., p. 247. ) Draskovich halála után a két Zrínyihez, Miklóshoz, a költő­höz és öccséhez, Péterhez csatlakozott. 1652-ben adta ki Memoria regum et banorum c. történeti munkáját, mely sok sikert aratott, de sok ellenséget is szerzett neki. 1664-ben a zágrábi püspök - 1648-ban a zágrábi káptalan és a Zrínyiek eredményte­lenül ajánlották Ráttkayt az uralkodónak püspökségre - nem tudom mi okból, elmozdí­totta kanonoki állásából és megfosztotta jövedelmeitől. Ezt a csapást Ráttkay csak két évvel élte tul: 1666. szeptember 1-én egy Zágráb melletti falu plébánosaként halt meg. Zágrábban, a székesegyházban temették el kanonoki rangjának megfelelő tiszteletadás­sal. 3) Mi vitte Ráttkay Györgyöt nemzete történetének megirására? Motívumairól, cél­kitűzéseiről, a történetet, történetírást illető nézeteiről részletesen beszámol müve, a Memoria regum et banorum Croatiae három ajánlásában: IV. Ferdinánd "apostoli" királyhoz^), a két Zrínyihez, Miklóshoz, a költőhöz és öccséhez, Péterhez5), a har­madikul Szlavónia és Horvátország rendeihez. IV. Ferdinándnak, a megkoronázott, de trónra nem jutott királynak azért ajánlja müvét, hogy ez okuljon őseinek, a dicső hor­vát királyoknak tetteiből. Nem mintha tanítani akarná, mondja, ami tiszteletlenség vol­na, hanem mert ily hasznos olvasmányokból, mintegy tükörből kell egy fiatal uralkodó­jelöltnek készülnie hivatására. Mig Ferdinándnak az illyr királyok és bánok tetteit ajánlja figyelmébe, addig a Zrínyiek előtt már általában az illyr történetről igyekszik beszámolni. De királytól, bánoktól csak jóakaratot kér maga és munkája számára: az az olvasó, kihez igazában, szive szerint szólni kivánt, nem a király és nem a két Zrí­nyi, hanem rendtársai: a szlavón és horvát nemesség volt. Ezek s utódaik számára akarja megörökíteni "memóriám nostrae gentis", s ezek előtt feltárja legbensőbb mo­tívumait, melyek történetírásra késztették, valamint a történetről formált nézeteit. Mert Illyria, melynek - mondja e harmadik ajánlásában - most kezdeteit, országai terjedelmét, királyai és bánjai sorozatát,katonái hősi tetteit és - humanista módra ­népei szokásait is elő akarja adni, s ez az Illyria hajdan hatalmas, nagykiterjedésű bi­rodalom volt, melynek ma már csak romjai vannak meg. Pedig virágzása idején ez volt "alta et feretotius Europae sedes" ! A pusztulás már a Krisztus utáni IV. század­ban - a népvándorlás idején - kezdődött, mert - mondja - már Szent Jeromos is ezt siratja. De miként az egész természet (tota rerum natura) már öregszik (iam sene­scit) és öregedve mind gyengül, ugy a halandó emberek lelke is, minél jobban közele­dik a világ vége, annál gyengébb lesz, és lassanként degenerálódik eredeti erejéből és épségéből (degenerare a prima firmitudine et integritate cernuntur), amire legjobb példa Illyria e jellemzett leromlása. De e lemondó feketénlátás ellenére, mely inkább tétlenségre indítaná az embert, Ráttkay katona vérmérséklete mégis a gyakorlatban tettekre, cselekvésre buzdítja szlavón és horvát honfitársait. Fogjunk össze s ne gyű­lölködjünk, osszuk fel nemzetünket két részre: az egyik (katonai) virtusaival ékesítse a hazát, a másik történetírással, irodalmi és tudományos munkával. 6) Más nemzetek­416

Next

/
Thumbnails
Contents