Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Istvánffy Miklós
progressus . explicare contendam. " (L. XXXIII., p. 496. ) Vagy: 1527-ben kitör a polgárháború: "cujus quidem initia finemque ... expediam". (L. IX., p. 88. ) Hogy Szulejmánt 1566-ban az adó elmaradása ingerelte háborúra, ezeket az okokat: "quae causae ... (vitték a háborúra) ... eas superius exposuimus. " (L. XXIII., eleje. ) - Keresve az okokat, melyek Fráter Györgyöt az I. Ferdinánddal való szövetségre késztették, megmondja: "quaenam causae Monachum ad tractandum ineundumque hoc foedus ... coegerunt ... quod arduas ... esse oportuerit, edi palam atque exponi necesse ... videtur. " Néhány jellemző példa az események okai feltárására: II. Lajost, a "jó fiatal királyt" azoknak blinös könnyelműsége és esztelensége ragadta be a katasztrófába, kik kierőszakolták a csata meggondolatlan megkezdését. (L. XVIII., p. 82. ) Mohácsnál elveszett a király, Magyarország pedig a barbár elviselhetetlen jármába és idegen nemzetek uralma alá került. Ez tehát Magyarország Mátyás halála utáni lesüllyedésének és XVI. századi szenvedéseinek két " fő oka ". - Dózsa motívumai: "seu Regis inertiae contemptu, nobilitatisque odio, seu rerum novarum cupiditate, vei aliis de causis depravato animo, seu quod intellexisset, Regi in animo esse", hogy a Dózsa-hadat leküldi a török ellen Horvátország déli részeibe, Kninbe, s ily nehéz terepre nem akart menni, hát ráment a nemességre. (L. V., p. 126. ) Súlyos károkat okoz a pártszenvedély: "ii qui partium studi a per fas nefasque fovere consveverant" (L. I. első mondata. ) A pártot pedig személyes, magánérdekből választják: "respublica neglecta modo his, modo illis partibus" csatlakoznak, "nullo pudore". (L. XI. eleje, vagy pl. L. XII., 126. és passim. ) Konstantinápolyban Zápolyai követe, Laski, fél Hoberdancz, I. Ferdinánd követe megérkezésétől, de ez gőgjével elrontja a császár dolgát a portánál. (L. X., p. 96. ) - Zápolyait megvesztegetéssel választják meg Tokajban: Perényi az erdélyi vajdaságot, Czibak a temesi főispánságot és a váradi püspökséget kapja stb. (L. XI., p. 105. ) - Zápolyai török patrónusa pusztitásait 1530-ban azzal mentegeti, hogy Ferdinánd a hibás, "sic culpae calva, aut potius", falsam praetexens excusationem". (L. XI., p. 108. ) - Török Bálint átpártol Zápolyaihoz: "vei injuria exacerbatus, vei nimia ambitione ab aequo et bono procul abreptus, qua haud modice laborabat, vei quod se jam antea occultis commerciis Joanni addixisset" ... átáll hozzá: "nullo dedecoris aut infamiae metu". (L. XII. vége, p. 129. ) - Török Bálint megérdemelte sorsát bűneivel, "quibus pátriám immaniter evastatam omnique pristina dignitate exutam, reddiderat ac postremo barbarorum servituti mancipaverat. " (L. XVI., p. 151. ) Werbőczy erős katholikus meggyőződésű ember, mégis: "ipso auctore" esett Magyarország a szolgaságba, amin aztán ő bánkódott a legtöbbet. (L. XVI., p. 151. ) Bazilik = Heraclides motívumai: Moldva és Erdély elfoglalására vágyik, de meg gőgös, nagyravágyó (ambitio, vanitas), nem tartja be görög-keleti vallási parancsait, egyházi szerekből pénzt szerez, csaló, szélhámos. (L. XXI., p. 264. ) (L. XXII., p. 278. ) - A mezőkeresztesi gyászos fordulatnál: Miksa főherceg nem akart gyávának látszani, s ezért átkelt a gázlón, amire Pálffy és Báthory biztatták, noha sokan óvták ettől. (L. XXX., p. 432. ) - Még kis emberek mozgató okait sem hanyagolja el Istvánffy: egy rác áruló lett. "sive sponte sua, sive a Turcis, apud quos antea militaverat, clam sollicitatus. " (L. XXVII., p. 366. ) Általában feltárja Istvánffy - láttuk, több magyar történetíró előde is megtette ezt - a törökök motívumait is: az okokat,melyek ezeket akciókra, háborúkra késztették. Pl. 1566-ban, szerinte, Szulejmán először Eger ellen indult, s csak mikor értesült róla, hogy Zrínyi Miklós harcban megölte Mehemedet, fordult dühében és bánatában Sziget ellen. (L. XXIII., p. 290. stb. ) - 1592-ben is részletesen motiválja 379
