Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Istvánffy Miklós

diorem, et ab ineunte pueritia in luce hominum versatum latere non posse existimaret. Sciat igitur Ludovici II. e Germania famam Lutheri in Hungáriám perlatam esse", de akkor még kevesen és csak titokban követték az ujitőkat, "nisi fallor", az 1518. évi pesti országgyűlés máglyahalálra Ítélte őket. Mohács után az "innocentissimus" király és a legtöbb püspök halála után, s a polgárháborúban az egyházak birtokait világi emberek foglalták el, senki sem védi azokat, "Sub hoc statu rerum Petrus Pereniu

s primus ei sectae se addixit, concionatores Lutheranos stipendiis invitatos et Stephanum inprimis Kopachium et Michaelem Rotatium in bonis suis... secure versare patiebatur. " Perényi Péter példáját követte Drágffy Gáspár, ki Batizi Andrást és Dévay Mátyást Erdődben és birtokain prédikálni engedte. Innen Erdélybe "secta ... irrupit, nec sine Dei ... justo judicio factum esse videtur, quod auctores isti depravatae religionis non multo post" teljesen kihaltak. Révay Ferenc is lutheránus volt, bár tagadta, I. Ferdinánd erősen meg is intette. Eddig senki sem merte nyíltan megvallani, hogy a "sectához" tartozik, "negligentia tarnen principum et aliorum, brevi" ezek a "sectarii" a Magnates és Principes védelme alatt "publice suggestum conscendere" és oltják a mérget a népbe. Most már az egész ország nagyobb része fertőzve van, ami polgárháborút okozott. Paulo post irrepsit etiam Calvinismus, valami Calmar Márton utján, népi neve Sánta Marczi, aki Beregszászon, Munkácsban prédikált. (Mon. Hung. Hist., I. oszt. XIX. köt., pp. 1-2. Istvánffy sajátkezű fogalmazványa M. N. Muzeum, kézirattár, Fol. Lat. 3606. II. ff. 42a-42a\ ) 6Wn. Hung. Hist., II.oszt. torn. XVII., pp. 172. és 188. 7) Non ad rerum gestarum et veritatis fidem, sed pro libidine aut ambitione tractandam suscepisse videntur, ut simul ac invectivas scripsisse censere queam. E quorum quidem numero, utinam Sambucus eximi posset, qui tametsi popularis noster esset, eodem tarnen ineptiarum quarumvis sine delectu et gravitate seribendarum morbo laborasse videtur. Istvánffy levele Pázmányhoz, Vinice, 1605. dec. 31. i. h. Es ajánlása Rudolfhoz: Scripsere quidem nonnuli e numero extraneorum honestissimo suscepto labore res Pannonicas vberrima... vsque adeo carptim ac per compendia .. eo munere perfuneti, vt aliud quasi agendo per transennam (távolságban, nem tisztán) aliis eas ostendisse censeri queant. Nemzeti Muzeum, Quart. Lat. 2316. f. 4-5. 8) Istvánffy Pázmányhoz, i. h. 6-7. 9) In eo scribendi genere quo res ab summis imperatoribus (Istvánffynál mindig "hadvezér"!) domi forisque gestae immortalitati consecrantur, si quae tarnen immortalitas in rebus humanis sperari potest, multi apud exteras nationes summae doctrinae ac prudentiae viri floruerunt: sed in hoc Pannoniae solo, rerum omnium alias feracissima nec ingeniorum, nisi cultus abesset, sterili, magna semper eorum penuria, atque etiam inopia fuit. Quam ob causam, non absque posteritatis injuria. Ajánlás Rudolfhoz. (M. N. Muzeum, kézirattár. Quart. Lat. 2275. ff. 4-5. A nyomtatott kiadásokbői hiányzik. ) 1

0^Te ... hoc vnum a veteribus summis sapientiae ac virtutis professoribus ad aeternitatis memóriám conseruandam propagandamque divinitus inuentum latere nequaquam potest. (Quart. Lat. 2316. f. 4. ) két sorserejü eseménysor közepette és azoknak hatása alatt irődott Istvánffy Históriájának legalábbis nagyobb része. (1605 végén, tudjuk, már eleje készen volt, első tervezgetéseit Istvánffy 1598-ra teszi. ) Istvánffy világnézetéből, de éppen ugy 362