Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Erdélyi történetírás a XVII. században

Böjti Veres Gáspár Somogyi, a nemesi rend tagja és érdekeit védő történetírója, az erdélyi fejedelmi udvaron kivill, a fejedelmi hatalomtól függetlenül irta meg Históriáját. Böjti Veres Gáspár, az időrendben Somogyi után következő legközelebbi erdélyi kortörténet megirója már udvari történetíró, ki Bethlen megbízásából irta meg annak életét és tetteit, mint ahogy egy-két évtizeddel előbb Szamosközy a Bocskayéből kidolgozta kortörténetét. Böjti is levéltárosa (requisitora) lett a gyulafejérvári káptalannak, mint Szamosközy, de az ő történetírása jellegét, irányát ez a körülmény még döntőbben befolyásolta, mint amazét. Eletéről nem sokat tudunk. Nem messze Nagyváradtól, a Bihar megyei Bojt községben született, innen Böjti neve, valamikor az 1590-es évek elején. Apja, Veres János, jobbágy származású ember, szűkös anyagi helyzetben élt, s fiát valószínűleg pártfogók segítségével, bizonyára a közeli Nagyváradon, nagy humanista tradíciók színhelyén taníttatta. Döntő jelentőségű volt Böjti Veres Gáspár életében, hogy jóakarói felhívták rá Bethlen Gábor figyelmét, ki 1617-ben a heidelbergi egyetemre, a kálvinista theológia és tudományosság akkori fellegvárába, küldte tanulni Pareus Dávid ottani tanár pártfogása mellett. Böjti háláját egy Bethlenről még Heidelbergben irt Panegyrisszel rótta le. Bethlen Heidelberg után Páduába és Párizsba kívánta küldeni Böjtit, hogy kellőképp kiképezve udvarában használhassa fel. 2) Bethlen figyelmét Böjti iránt az is fokozta, hogy midőn Pareustól Helidelbergbe küldendő unokaöccse, István részére tőle az ott tanuló magyarok közül nevelőt kért, Pareus Böjtit ajánlotta. Böjti érte jött a fiatal Bethlennek, és vele, meg Geleji Katona Istvánnal együtt tért vissza Heidelbergbe. Innen azonban a harmincéves háború első viharai elől már 1620-ban kénytelen volt társaival együtt hazatérni. Igy Böjti mégsem jutott el sem Páduába, sem Párizsba, s nem gyarapithatta képzettségét a "lux Italiae"-n. Itthon előbb a marosvásárhelyi collégium tanára lett, majd rövid ideig Kassán tartózkodott Bethlen mellett, megint mint István nevelője. Minthogy azonban Bethlenék nem voltak megelégedve Böjti szigorúságával, ez 1622-ben ismét visszatért a marosvásárhelyi collégiumba. 1623-ban aztán Gyulafejérvárra került a fejedelem szolgálatára, itt Bocatius utódadaként a fejedelem udvari történetirója és concionátora (lelkésze) lett, valamint a káptalani nagyértékü és gazdag, bár már sokat szenvedett levéltár requisitora. Müvét ez időben kezdhette irni, abban legalábbis egy adata 1624. februárjára mutat mint iratási időre. További életét Gyulafejérváron élte le, az udvar kegyeit élvezve, kedvező anyagi körülmények között. Kétszer nősült, hogy voltak-e gyermekei, nem tudjuk. Kiemelkedő esemény élete ez utolsó részéből németországi kiküldetése, mikor is Bethlen megbízásából a gyulafejérvári iskola számára tudós német tanárokat kellett keresnie. De juttatott Bethlen is, utódja I. Rákóczi György is Bojtinak diplomáciainak nevezhető titkos külföldi megbízásokat is. Hogy mikor halt meg Böjti, nem tudni, utoljára 1640-ben emiitik nevét. Böjti tehát képzettségét, hivatalát tekintve pap volt, de műveltségén - müvéből 327