Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Erdélyi történetírás a XVII. században
gyilkosságok (Kovachóczyék kivégzésére gondol) pusztítják, majd külső ellenség teriti le, és megromlanak az erkölcsök is, 68) Ez Szamosközy rövid áttekintése Erdély történetéről. Es milyennek látja Magyarország és Erdély viszonyát az ő korában? E közjogi kérdés felvetésére az 1593-ban megindult török háború adott alkalmat neki. Az erdélyi közvélemény ebben nem volt egységes. A német párt felfogását Szamosközy a következőképpen foglalja össze. Pete Márton, ekkor váradi püspök és Adam Poppel, Rudolf császár és király kiküldöttei szerint Erdély Magyarország tartománya, mégpedig "individuum quoddam membrum", már 500 év óta. De legújabb fejedelmei vakmerőségéből "a Germanorum imperatore, legitimo suoque adeo rege" elpártolt s önállósult. Ezzel Erdély "a genuino suo corpore Vngariae imperio divortio foederis Turcici ... abscidisset", Magyarország nagy kárára és a császárnak, Magyarország királyának fájdalmára. 6 9) Midőn Báthory Zsigmond és Bocskay megkötik az egyezményt Rudolf kiküldötteivel (1598. április), akkor ezek - mondja Szamosközy már a maga véleményeként - a császár nevében tettek esküt az egyezményre, a "vinculum fidei, quo Caesar regno Vngariae esset obiigatus" alapján. 7( 1) A beszédben pedig, melyben e lépését az erdélyi országgyűlésnek bejelenti, Báthory Zsigmond azzal okolja azt meg, hogy hálával tartozik az imperatornak, "tamquam regi Vngariae et ipsi regno Vngariae", hiszen őt ugyan az erdélyiek választották meg, de a "dementia Romanorum Imperatoris et coronae Vngariae" erősitette meg fejedelemségében. Ezt a háláját akarta Erdély átadásával kifejezni "Imperatori Romano et coronae Vngariae", ... mert ő hálás lélekkel viseltetik "in coronam Vngariae et Regem eius, Imperatorem Rudolphum". 71) Egy későbbi levele szerint aláhelyezi Erdélyt "sub imperio suae Maiestatis Caesareae et coronae Hungáriáé, unde avulsae erant". Egyébként Szamosközy nem igen foglalkozik közjogi kérdésekkel. Nem tulajdonképpeni történeti előadásában, hanem csak adatgyűjtésében fejti ki igen érdekes vallomását arról, milyennek szerette volna Erdély alkotmányát látni. "Jó és salutaris gondolatnak" látta Kovachóczyék és Kendyék alkotmány-reformját, melyért ezek életükkel fizettek. Ez Erdélyt önállónak tervezte, de török főhatóság alatt. Az alkotmány ne legyen monarchia, "avagy singularis principatus, hanem aristocratia, mint Velencében vagyon. Az 12 tanács lött volna az fejedelem, és azután száz ember. Ezeknek akaratja és tanácsa szerint gubernáltatott volna az ország dolga. A töröknek mindenképpen kedvit keresték volna, ő maga Kendy Sándor akart Konstantinápolyba menni. " Báthory Zsigmondnak meg azt izente Kendy, "hadd gubernáljuk Mü ez országot", Zsigmond pedig legyen majd lengyel király. De ők "respublicát akartak szervezni ez országban". Ennek a Kendy-féle tervnek a megvalósítását azonban Bocskay és Kornis Gáspár megakadályozták azzal, hogy Báthory Zsigmondot visszahívták, amire megtörtént a Kendy-párt fejeinek kivégzése. És Szamosközy megbékélt a monarchikus államformával, azt Isten-akarta berendezkedésnek elismerte, s alkalmasnak látta azon magas kulturcélok megyalósitására, melyeket ő az állam elé tűzött. Szerinte a fejedelmeket Isten adja az országoknak ... "éspedig nem más okért", mint hogy "aequitate, innocentia et dementia cuncta moderentur", a magánosok igazságtalanságainak ellentálljanak (privatis injuriis resistant), s ügyeljenek, "ne quid detrimenti respublica accipiat". 7 4 ) A városok célja: "finis unus omni civitati propositus esse debeat: primum salus publica, deinde privata", s az erdélyi városoknak is arra kellett volna törekedniük, hogy erős várfalak építésével megvédjék polgáraikat a háború viszontagságaitól. Igen helyesen állapítja meg, hogy a tatárjáráskor is a várak hiánya okozta az ország katasztrófáját. De meg - s minket itt ez érdekel - a jól megerősített és becsületes törvényekkel megszilárdított városokból, sőt államokból is - mondja - csakis szép dolgok, becsületes emberek kerülhetnek ki. Csak a városban terem meg a civilizáció, 287
