Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
termelékenységét Ismerteti. A városoknál kUlön kiemeli azok fekvésének, környékének természeti szépségeit, mindenekelőtt Budáét, Visegrádét és Esztergomét, legutóbbit is a Dunántulhoz számítva. Budán és Visegrádon különösen Mátyás építkezéseit, kertjeit Ünnepli, megemlékezve a Corvináról, körülbelül ugy Írva le azt, mint Carbo ismert költeményében, és Esztergomnál ls felemlitl a primási könyvtárt. A budai és visegrádi királyi palota (nem fellegvár) aula-ját oly szépnek mondja, hogy ahhoz foghatót külföldön ls csak egyet látott ily szép gerendázattal és aranyozott táblákkal diszitve, (tignis tabulatisque fabrefactam), Párizsban az "Aula Parlamenti" egy "camaráját" "In qua ius dicitur, negoclumque tractatur regis". Visegrád váránál megjegyzi, hogy az a korona őrzési helye," quam nos sacram vocamus. " Mindenütt nagy figyelmet szentel az épületek művészi disze jellemzésére, falfestményeiket különösen kiemeli. S ha Buda látképét "insignis quaedam picturához" hasonlítja, s az a látvány, amit a budai dunamelletti gyógyitóerejü melegfürdők (mai Császár- és Lukácsfürdők) nyakig vízben álló paraszti-szőlőmunkás fürdőző! nyújtanak, egy az utolsó Ítéletet ábrázoló képre emlékezteti, 1 2) ezzel már nem is müérzékét, hanem egyenest képzőművészeti tájékozottságát és müismeretét árulja el. De nem is lett volna lehetséges, hogy egy ily nagyműveltségű, élénk szellemű és tehetséges férfiura a németalföldi- északfranciaországi, párizsi művészet ne hatott volna, Ízlését ki nem iskolázta, szemkörét kl ne tágította volna. Hiszen a Nagyváradon tanult, Pécsett, Budán foglalkoztatod: humanista már itthon is szerzett képzőművészeti előképzettséget. A Dunántul után Magyarország "második részét" irja le: Drávántult (DrávaSzáva közét) s a Száván tul, az "Alpeseken" át az Adriai tengerig terjedő vidéket (c. IX.). Itt Nándoralbát emeli ki, a "murus Hungáriáé"-t, amelyet 1521-ben II. Lajos uralkodása alatt Török Bálint mulasztásából a török elfoglalt (c. IX. § 2. ). Magyarország "harmadik része" a DunaTiszaköze, fel északon a Kárpátokig, Morváig (cc. X. -XI. ), s itt irja le Oláh igen érdekesen Pest városát is, magyar és német lakosságával, élénk, a külföldre is irányuló kereskedelmével, főleg borokban. Felemlitl Rákos mezejét, az országgyűlések színhelyét, elmondja Hunyadi Mátyás királlyá választását. Más folyóink is be szoktak ugy fagyni, mint 1458-ban a Duna, mondja, pl. a Száva, s akkor félni lehet, hogy a török átkel rajta Szlavónia kirablására, mint a mult évben ls tette. 13) Mert Oláh nem mulasztja el máskor sem a külföldi - elsősorban német - fejedelmek figyelmét ráirányítani a szörnyű török veszedelemre. Pozsonynál atyai pártfogója, Bornemissza János pozsonyi főispán emlékének áldoz, őt "ingenio, Consilio, fide et religione praestans" férfiúnak jellemezve, azzal a sajátságos hozzátétellel, hogy ez a férfiú második apám volt, s noha gyermektelen "non captarim, nec acceperim, ut plerique, haereditatem. " (c. X. § 17. ) Diósgyőrnél megjegyzi, hogy a vár lakóit tavasszal a környék fülemlléi és más éneklő madarai szép éneke gyönyörködteti, Eger környékén pedig franciául beszélő telepesekről számol be, (c. XIX. §.14.) kik LUttich mellől valók. A bányavárosok küldik ki a király és királyné ajtónállóit, (lanitor) igen hü nép ez, kik sohasem követtek el árulást, noha szabadon járnak ki-be a felségek belső szobáiban. A Bácskai városokat elhagyja, ellenben elég részletesen szól Erdélyről és a Tisztántulról, Magyarország "negyedik részéről", beleértve Moldvát, Havasalföldöt is (cc. XII. -XVII. ). Megismétli a románok római eredetének a nyelvhasonlóságra felépített fikcióját, de hozzáteszi, hogy ma a románok nyelve már egészen másképpen hangzik, mint a latin, kivéve, hogy sok szavukat meg lehet érteni s latinból (c. XIV. §.7.). A szászok rendkívül szorgalmas, s ezért igen gazdag népét Nagy Károly betelepítettjeinek tartja, (uo.) nyilván Bonflnl alapján, kinek ekkor még csak kéziratokban lappangó müvét ismerte. Csak természetes, hogy felsorolja Erdély római emlékeit, Traian hídját, pénzeket stb. s Igen nagy termékenységét ércben, állatban, gazdagságát. A két utol26
