Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Forgách Imre - Tardy György

Tardy munkája erősen vallásos hangulatu mü. Ő is hosszas előtörténetét adja tárgyának: Kölcsey Himnuszának gondolatmenetére emlékeztető történetfilozófiai és moralizáló elmélkedéssel nyitva meg előadását - nem először a magyar költő történetírók között. - Isten a magyart a legnagyobb jótéteményekkel árasztotta el: kivezette Scythiából, s neki adta Pannónia áldott földjét, kivezette a pogányság sötétségéből, s leküldte rá a Szent Lelket (nem ismerte ez a Tardy a Szent István legendák bevezetéseit?), legyőzte ellenségeit, s megajándékozta az áldásos békével. De a magyar megfeledkezett e jótéteményekről, hálátlanul "bálványisten" után kezdett menni. Ezért küldte aztán le ránk ostorát: a törököt. E bevezetés után Tardy áttér tárgyára. 1588ban a török kiindul a "felföld" meghódítására. Mesterien rajzolja meg költőnk a török támadás hírének hatását a békés, szorgalmas lakosságra, szemléletesen, életközeibői irja le annak rémületét, fejvesztett menekülését, vagyona elpusztítását, házai felégetését, emberek rabságba hurcoltatását. "Sok szép asztag, takarmány, kertben, csűrben" pusztulását siratja a Sajó, Hernád, Bódva közt lakó nép, fel a Bodrogig. Nincs, ki min^ ket megvédjen. De Isten végre is megszánja juhait, angyalával meghagyja Rákóczi Zsigmondnak: verje le a rabló törököt. Ez a rész talán a legértékesebb, legszemléletesebb, legmegelevenitőbb, történeti forrásként leghasználhatóbb része Tardy históriás énekének. A többi aztán a harc leírása, különösen kiemelve Rákóczi Zsigmond és Homonnai szereplését. Tardy bocsánatot is kér a többi, főképp vitézlőktől, hogy soknak jeles tetteit nem tudta megénekelni. Tardy kettős célt követ énekével: egyfelől az események hiteles képét megrajzolni, másfelől a magyarokat, főképp vitézeket inteni, hogy védjék az országot s annak népét, vagyonkáját a török rablók ellen. De még ezenfelül is: a fők adják meg a zsoldot a katonának, hogy az szükséget ne lásson, a katona pedig ne rabolja a magyar föld népét, különösen ne a "szegénységet" (jobbágyokat), mert "utálatos Isten előtt ez a szokás, ragadomány, tolvajlás és kóborlás. " (215. strófa. ) Kézirata a M. Tud. Akadémiában őrzött Decsy kódexben. - Kiadta Thaly Kálmán, Ismeretlen históriás énekek. (Századok, 1871. 104-130.) Jegyzet: '^Dicturi, hogy a török zsarnokot hogyan győztük le Szikszónál, vt Históriáé constat sua fides, quae nisi rerum gestarum initia, causas, seriem, Consilia, denique euentum, vere explicet, fabula verius, quam História est, vt quae narraturi sumus ex his (margón más kéztől betoldva: non solum) voluptatem legentes (betoldva: capiant sed et) percepta intelligant, quid sit, quod narrandum susceperimus, paulo quadem altius repetenda sunt. 251