Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Forgách Ferenc

azt általában Tacitus hatása alatt állónak mondják. 66) Biró Vencel joggal mutat rá Llvius hatására is Forgách latinságában.67) Feltűnő, hogy Caesar stílusához való viszonyát még nem vizsgálták meg, pedig Brutus éppen ennek müveiből készitett stylionarlumot küldött neki. Humanista lévén, sajnos, klasszicizálja a jogi és alkotmányos, egyházi és theológial terminusokat: "Deus optimus maximus"-ról ir, s a tisztító tűz neki "locus, Quod purgatórium appellatur" (393), a pápai bullák "diplomata, quae bullae vocantur" (u.o.), a szentek "dlvus" vagy "dlvaé", a magyar kamarai hivatalnokok "quaestores" (302). Klasszicizálok datálásai "22. dies Julii, quern diem prisci Divae Magdalenae celebrem esse voluerunt" (120), a szultán következetesen "caesar", az erdélyi vajda "praefectus", hivatala "praefectura", egy ur "familiája" = "clientela" stb. Forgách irőegyéniségére legjellemzőbb nagy műveltsége, széles európai szemköre és messze terjedő érdeklődési területe, az emberekkel szemben való magas követelményei, magas eszményei, s mert mindezt ritkán találja fel az életben, szenvedélyes keserűsége és vádaskodásai. Innen az egész müvet átható sötét, komor hangulat, melyet nem csupán a lefestett idők zordsága okozott, hiszen a kor más irői nem mentek oly messzire a sötétenlátásban, mint Forgách, ez a pesszimizmus neki egyéni, legegyénibb sajátsága, melyen csak alig egy-kétszer csillan át, igaz megint csak keserű, maró gunymosoly, inkább fintor. 68) Műveltsége jogi, theológiai, de irodalmi ls - másokban kiemeli a litteraeben jártasságot, megrója a járatlanságot -, nagy érzéke van képzőművészetek iránt is, ugy hogy Forgách kiváló humanistának nevezhető. Feltűnő, hogy nem idéz klasszikusokat, és feltűnő az is, hogy történetíró létére régebbi korok története nem látszik érdekelni. Magyarországnak 1541, 1526, 1490 előtti állapota neki a régi boldog békeidők, melyekből azonban csak Mátyás Idealizált alakját és kormányzását méltatja figyelemre. Csak egy egészen általános megjegyzése van a régi magyarok történetéről: tanuljanak abból a mostani magyarok "ex priscis annalibus nostrae gentis" (32). Es feljegyez egy keserű tréfát is a magyar honfoglalásról mint a közvélemény szavát, mely Dobó és Kendy egy fekete ló miatt történt előbb emiitett meghasonlására vonatkoztatta a fehér ló mondáját. 69) Ez a mondás éppen azt árulja el, hogy a közvélemény igen tájékozva volt a magyar múltról, s érdeklődött is iránta. Ugyanez tűnik még ki a német birtokelbirálők és hadvezérek válaszából is, kik - mint már emiitettem - a panaszkodó magyar birtokosokat azzal utasítják el, hogy menjenek vissza Scythiába. Egészen bizonyos, hogy a magyarok hivatkoztak régi, scythlai származásokból levezetett blrtokjogalkra 1. ehhez Thuróczy 36-38. fejezeteit -, s nem a német birtokelbirálók és hadvezérek tanulmányozták a magyar krónikákat, nem ők vették azokból a scythial származás elméletét, s az arra épített nemesi előjogok elvét. Kézirata Igen sok maradt fenn, a Toldy-Majer féle kiadás is 17-et sorol fel. Ezenfelül: M.N.M. kézirattár, Fol. Lat. 3208. (s. XVI.); u.o. Keszthelyi kéziratok, Fol. 9. (s. XVIII.) Kiadások

: Forgách Imre, írónk testvéröccse: De Sigetho Hungáriáé propugnaculo. Wittenberg, 1587. (Szabó, R.M. Kvtár. III., 765.) c. Szigetvár ostromáról szóló gyűjteményes munkában, kiadta a Commentarli fejezetet, Szigetről, mint már a szövegben idéztem. Innen vette át Reusner N.: Rerum memorabilium ... narratlones... dlversorum auctorum. Frankfurt, 1603. és később ls megjelent gyűjteményébe. Német fordítással együtt: Auserlesene Ermahnungen von dem TUrckenkrleg. Nürnberg, 1644. 177-194. 238