Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Forgách Ferenc

követi királyát a háborúba. Itt vannak Oláh prímás és Veráncsles, ekkor egri püs­pök Is. Miksa 1566. aug. 12-én Indul Béc3ből és október végén tért oda vissza, anélkül, hogy még csak kísérletet Is tett volna komoly összeütközésre a törökkel, mig ez Gyulát és Szigetet megvivta. Talán ennek a katasztrófának friss hatása alatt, talán már régebben keletkezett Forgách lelkében a gondolat, "res Hungarlcas pro virili meo scrlbere", (Livius: pro virili parte et ipsum contulisse" szavaihoz ha­sonlóan (ab urbe condita. L.I. praefatio. ), ahogy Bornemissza Pál erdélyi püspök­höz írja 1566. dec. 2-án kelt levelében. 8) Tény az, hogy először ez év végén említi ezt a szándékát, legalábbis ránk maradt Írásaiban. Bornemisszától el is kérte e célra ennek - sajnos elveszett - "Commentariola" és "Observationes rerum Hun­garlcarum" cimü feljegyzéseit koruk eseményeiről. Ekkor Forgách még Miksát szolgálja, de már kezd belefáradni az eredménytelen küzdelembe: személyes becs­vágyát nem tudja kielégíteni, elesik mind a győri püspöki, mind a kancellári méltó­ságtól. A püspökséget Miksa idegennek: a velencei születésű pápai követnek a bécsi udvarban, Zaccaria Delfino biborosnak adományozza, a kancellárságot pedig nem veszi el a már öreg, de visszavonulni még nem akaró Oláh Miklóstól. (Oláh nem sokkal Forgách átállása után, 1568. jan. 14-én meghalt. 9) De voltak Forgáchnak Idealisztikusabb mozgatóokai is. Elégedetlen volt Miksa magyar politikájával: el­keserítette a magyar tanácsosok háttérbeszorltása, a magyar ügyekben idegenek beavatkozása, magyar egyházi és világi hivatalok idegeneknek adományozása és fő­képp a töröktől visszahódított és a koronára szállt egyéb birtokok Idegeneknek való eladományozása. De leginkább talán Miksa udvarának gyöngesége, katonai tehetet­lensége gyötrl Forgáchot. Már Ferdinándot is hadi dolgokkal túlságosan keveset fog­lalkozó, erélytelen és befolyásolható fejedelemnek ismerte, aki csak nagyokat igért, de semmit sem tartott be, Miksát azonban egyenest gyűlöli az ő keserű szenvedélyes­ségével, s nemcsak mint hadvezért, hanem mint uralkodót is erősen birálja. Ezzel szemben ájult tisztelettel hajol meg Szulejmán "mberl nagysága, államférfiul és katonai zsenije előtt, és összehasonlítja a Habsburg birodalom gyöngeségét különö­sen katonai tekintetben az ázsiai török birodalom hatalmas erejével. Nem találja többé helyét a bécsi-prágai udvarban, és nem veszi figyelembe Verancslcs Antal intelmeit: ne tűzzön össze ily hatalmas császárral. Egyelőre azonban még nem gondolt arra, hogy az annyira csodált Szulejmán hűbéresének, János Zsigmondnak szolgálatába lépjen, s mikor 1567-ben Miksától engedélyt kér és kap az udvarból va­ló távozásra, először nem Erdélybe, hanem Itáliába utazik - tovább tanulni. Be­iratkozik - újból - a pádual egyetem jogi fakultására, de tanulmányai mellett utazá­sokat tesz Itália többi részeibe is. Egy ilyen utazgatás alkalmával történt, hogy Génuában - 1568 kora tavaszán lehetett - megismerkedett a bencés rend spanyol generalis commissajrlusával, kl V. Plus megbízásából utazott a spanyol udvarba, s kitől Forgách Don Carlos elfogatásának körülményeiről kapott bizalmas közléseket. 10) Itáliában kapta Miksa visszahívó levelét, de nem tudta rászánni magát a visszatérés ­re, hanem lemondott a magyar királytól kapott ankancellárl és tanácsosi hivatalai­ról és a váradl püspökségről, s elnyerve Miksa engedélyét (gratlosa venia, u. o. LXX. János Zsigmond levelében) átlépett János Zsigmond szolgálatába. Velencéből az ekkor szokásos útvonalon: Raguzán, Szerbián, Temesváron, vagyis török terüle­ten keresztül érkezett a gyulafejérvárl udvarba. (1568. ) Miksa és magyar környeze­te természetesen helytelenítette Forgách lépését, még legfőbb jóakarója, Verancslcs is, ki nem is tartotta, Forgách elhatározását véglegesnek. Mégis, a szakadás teljes lett, pedig Forgách nem érezte magát jól uj hazájában sem. János Zsigmond ugyan szívélyesen fogadta, anyagi megélhetéséről a kolosmonostori apátság kastélyának és minden tartozékának adományozásával gondoskodott 1 1), bizalmát, megbecsülését 224

Next

/
Thumbnails
Contents