Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Hazai német történetírók

Minthogy Magyarországot és Erdélyt a török döntötte mostani nyomoruságába, Töppelt ez országoknak a török általi meghódítását kivánja megirnl. Kezdi mintegy 1383-mai, mikor szerinte Nagy Lajos uralkodott, s Igy mindjárt első mondatában sú­lyos hibát követ el az időrend ellen, s elvéti az akkori pápa nevét is, azt VII. Kele­mennek nevezve, ki pedig 1522-1537 között viselte a tiarát, migNagy Lajos kortársa VI. Kelemen volt, de ez sem 1383-ban, hanem 1342-től 1352-lg uralkodott, (p. 135.) (Töppelt általában elég sok tárgyi és Időrendi hibát követ el. ) A török Zsigmond korá­ban tört Magyarországra, s ez Töppelt mlivecskéjének tulajdonképpeni kiindulópontja. E XIV.-XV. századi rész erősen vázlatos, és Írónk előadása csak a XVI. században lesz részletesebb. Aránylag behatóan szól Dózsa mozgalmáról, kivel határozottan rokonszenvezni látszik, (p. 156. ) Behatóbban foglalkozik Zápolyai és János Zsigmond történetével (1526-1527, pp. 160-220.), de Báthory Istvántól kezdve az Occasus egy­szerű évkönyvvé zsugorodik össze; a Báthoryakat például mindössze a 220 -223. la­pokon tárgyalja. Bethlen Gábornak sem szentel többet egy fél lapnál, pedig ezt igen tiszteli (a p. 223-on). Röviden végez I.Rákóczi Györggyel (pp. 224-225), és II. Rá­kóczi Györggyel sem foglalkozik sokkal részletesebben, de érdekesen tárja fel lelki motívumait (pp. 227-235. ). Feltűnően nagy teret ad ezekkel szemben Bethlen István és Rákóczi Zsigmond rövid szereplésének. 1657-től kezdve elhagyva az évkönyvező modort, 1662-ig megint kerek összefüggő elbeszélését adja az akkori tragikus ese­ményeknek, s próbálja azok okait és következményeit is kikutatni. Kemény Jánosról a befejező öt lapon szól. Töppelt tehát valóban rövidségre törekedett, s ahogy az Origines et Occasus elé Irt magvas előszavában az olvasóhoz be is vallotta, egyszerűen átírt más Írókat, hi­szen Ilyen rövidke kompendiumnál nem a "cerebellum"-mai kellett dolgozni! (Sub­intelligitur: mint az Originesben. ) 1 4) A forrásul használt írókat nem nevezi meg. Helyenként, pl. a Dózsa lázadásban határozott hasonlóságot mutat Siegler Chronolo­glája megfelelő helyével (Töppelt p, 155. = Slegler, apud Bél, Adparatus I., p.65.), de aligha használhatta ezt, mert ahhoz, hogy emlékezetből irta volna ki, tul pontosan egyezik ennek egyes kifejezéseivel, ahhoz pedig, hogy Slegler előtte fekvő szövegét vette volna mintául, túlságosan eltérő Ls attól. Istvánffyval ls vannak egyezései, kl azonban szintén aligha volt közvetlen mintája. 15) Töppelt egyszerű kompllátor, aki szolgaian írja át forrásait. Erre mutat elő­adásában az a törekvés ls, mely a két Zápolya történetével beállott: addig, és az­után egyszerű évkönyvezést ad, e két uralkodóról kerek, összefüggő, sőt érzelmes elbeszélést, nyilván egy Ily természetű mintából. Még inkább elárulja primitiv kom­pilálását Töppeltnek azon gondolkodás nélkül átírt meg' <yzése, hogy denuo feru nt, miszerint I. Ferdinánd, Zápolyai és a vajdák kibékültek és szövetséget kötöttek egy­mással a török ellen: "quod vlx probabile, Ita neque ego facile credlderlm", (p. 176.) Ezt csakis egykorú iró írhatta le - "újból beszélik" -!! mint a legfrissebb politikai hírt, melynek ő nem tud hitelt adni. Későbbi Író hozzátette volna azt ls, igaznak bi­zonyult-e a hlr, vagy sem. Az egész allúzió a nagyváradi béketárgyalásra vonatkoz­hatlk, melyet a török miatt eleinte titkolni próbáltak. Töppelt forrásérzéke, kritikája meglepően fejletlen, az Occasusban még fej­letlenebb, mint az Originesben. Sok az Occasusban az időrendi és ténybeli, olykor személyekbeni tévedés is. De Igyekszik Töppelt az események összefüggéseit és okait megállapítani: olykor a polltlkal-hadl aktorok politikai és katonai okosságában, de általában azok felkavart "szenvedélyeiben" találva meg a történés okait. 16) De kinek szenvedélyei és olykor "rációja" formálja a történetet? A politikai­hadi események alakításába az e kori történetírás szerint ezek teszik kl a történetet, - a fejedelmek és tanácsosaik, hadvezéreik mellett a rendeknek: a magyar nemes­215

Next

/
Thumbnails
Contents