Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Hazai német történetírók
jellemszllárdsággal védelmezi evangélikus hitét, s ebben Lőcse jogalt: szabad blröés tanácsválasztő jogát a királyi biztosokkal, német tábornokokkal szemben. És ő Üdvözli a város nevében a Lőcsére bevonuló, az evangélikusok szabad vallásgyakorlatát és a város - az evangélikusoknak kedvező - szabadságalt helyreállító Thökölyt ls. Nem lehet tehát azt mondani, hogy Haln német, vagy királypárti, hiszen a német királytól jön a katholikus veszedelem, és Haln minden német érzelme ellenére állandóan a legerélyesebben követeli a német katonaság kivonását Lőcséről és az egész országból. Nem jelent semmiféle állásfoglalást az sem, hogy Haln Igen dicséri Rottalnak, kl Lőcsén az ő házánál volt beszállásolva, s vele sokat beszélgetett, nyájasságát és a város Iránti jóakaratát. Mindez csak mint az író személyes élménye került be Haln krónikájába. De nem volt Haln kurucpártl sem. A rabló-portyázó kurucságot állandóan ostorozza, mint amelytől még többet kellett a Szepességnek szenvednie, mint a német katonáktól. Márpedig Haln éppen a katonai élelmiszerszállítások, terménybeszolgáltatások, beszállásolások s a fegyelmetlen katonák hallatlan garáz dálkodásai szempontjából ítéli meg a kuruc mozgalmat. De meg: a kuruc magyarok a lőcsei németekkel szemben a szlovákokat pártolják: 1682-ben, mikor ők tartják Lőcsét megszállva, teljesitik ezek egyházi elkülönülésre irányuló követeléseit, engedélyezik a némettől független szlovák evangélikus plébános választását, a külön templomot, az egyházi tized felét nekik juttatják, sőt "In politicis" lehetővé teszik, hogy a szlovákok még a tanácsba is bejuthassanak^), ami csak békétlenségre, a katholikus veszély elhárítása után pedig nemzetiségi visszavonásra vezetett. Pedig Haln, a polgár, mindenben a békét, a békés, jámbor, vallásos, tisztességes, erkölcsös, nyugalmas polgári életet óhajtja. 13) Hain csak egy kérdésben lát tul városa látókörén: a török veszedelem kérdésében. A török az "Erbfeind", mint ismételten emlegeti. Bécs felmentésén érzett nagy örömében közli - szokásától eltérően - az 1683. jullus 1-től szeptember 12-lg tartott ostrom részletes leirását. Pedig még 1663-ban, Érsekújvár bukásakor csak anynyit jegyzett meg, hogy a török szörnyen pusztít, de magukat a hadieseményeket nem írja le, mert ezek, mondja, ugyls megjelennek nyomtatásban, (p. 300.) Utolsó hire ls - mint már említettem - a török harctérről való: fájdalmas regisztrálása Buda 1684. évi ostroma sikertelenségének, (p. 515.) Haln történetszemlélete, ha ilyenről nála egyáltalán szó lehet, theokratlkus. De helyesebb nála történetszemlélet helyett világnézetről, életfelfogásról beszélni, hiszen amíg valóban történetet Ir, tehát krónikája bevezető fejezetében a szepesi őstörténetről, addig nem látja Isten irányitó kezét az eseményekben, azokat egészen a XVII. századig a legjózanabb realizmussal szemléli és adja elő. Csak mikor saját korába ér, még inkább saját élményei előadásához jut el, vagyis mikor már a mindennapi életet írja meg, akkor az ő vallásos lelke már Istent sejti az emberi sorsok Irányítójának, aki közvetlenül avatkozik be a földön történő dolgok alakításába mint bűnök büntetője és erények jutalmazója, s ha Hain valami kiáltó Iga zságtalanságot lát, mellyel szemben tehetetlen, például mikor a szepesi kanonokok és jezsuiták, kiket Igen gyűlöl, királyi kegyelmet eszközölnek ki egy lengyelnek, ki embert ölt, Isten Igazságosságára bizza a megtorlást, s ebben megnyugszik: "wasz ... der liebe Gott dazu sagen wlrdt (!) Inn deme dasz vnschuldlge bluth gen hímmel schreiet vmb räche, kann ein Christenhertz leicht erachten. " (p. 438. ) S mikor evangélikus hite miatt elveszti biről hivatalát, köszöni Istenének, hogy érette és Igéjéért szenvedni méltónak találtatott, (p. 441. ) l 4> Haln krónikája az ő eredeti kéziratában maradt fenn, és őriztetik Lőcse evangélikus egyházközségének levéltárában. Először Wagner Carolus, Analecta Scepuslt, II. köt. 206
