Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt

Lajos mily bátor volt: nyilván erre akar válasz lenni megkapó megjegyzése, hogy a király arca halálsápadt lett, mikor fejére Illesztették a harci sisakot. Az is igaz viszont, hogy Brodarics elismeri Lajos bátor kiállását a lázadozó katonákkal szemben, hogy nem tiltakozott személyes testőrei eltávolítása ellen, s hogy Tomori jeladására vitéztll rohamra Indult. Mindezt a felbecsülhetetlen részletet a mohácsi táborban történtekről tehát Cusplnianus vádjainak köszönhetjük. Egymás mellett olvasva a két előadást, Brodarlcsnak még más megállapításai is Cusptnianusnak adott válasz benyomását keltik, s Cusplnianus hatása lehet Magyarország rövid leírása is Brodaricstól, melyet már emiitettem. Mert az osztrák iró is elősorolja az ország hatalmas anyagi erőforrásait, természeti kincseit, s földrajzát is adja. Ez különben humanista történetírói szokás. A legsúlyosabb vádat az esztergomi huszárság ellen emelte Cusplnianus: ezek, mint már emiitettem, kifosztották a menekülő királynét, s rutul megsértették őt is, udvarhölgyeit is. Brodarics a huszárokat felháborodottan mentegeti, mert szerinte az az igazság, hogy Orbán András "csak" megdézsmálta a menekülők poggyászát, (nonnulla damna fecerit!) Ez ugyan nem sokkal kevesebb, Brodarics mégis kénytelen volt élesen felelni Cuspinianusnak, ki ezzel kapcsolatban rendkivill szenvedélyes kirohanást intéz általában véve a magyarok ellen (gens omni Turco crudelior ... exterminanda!) és itt emeli fővádját is: ebből tűnik ki, mennyire szerették királyukat, s minő védelemben részesítették! (ut hinc facile liquescere potest, quantum Regem suum amarint, quantum illi servierint, quantum auxllium illi prestiterint. ) Megirja még Cuspinianus azt is, hogy a Budáról elmenekült urak ottmaradt szolgái, ismerve uruk rejtekhelyeit, azokat feltörték és kirabolták. Brodarics ezt nem emliti, de nem is tiltakozik ellene, ellenben feljegyez ennél sokkal szörnyűbbet, hogy t. i. a menekülő magyar anyák megfojtották sirő kisdedeiket, nehogy sirásukkal a török figyelmét magukra vonják. Brodarics igazságérzetében, de meg Mária királyné és környezete (Czettricz!) jólértesültsége miatt nem is tehetett másként, nem tagadja, sőt még jobban megvilágítja a tényeket, azok létrehozó okait azonban nem egyes emberekben keresi, bár ezek mulasztásait sem hallgatja el, hanem inkább generációk magyarjainak bűneiben, s a fátumban. Ezért hatja át egész müvét a "végzetszerüség hangulata". Brodarics csak egyben nem igazságos, mikor Cuspinianust támadva szemére veti: "ille egregius historiarum scriptor, qui haec seribit ... hujus etiam cladis históriám ita seripsit, ut me pudeat eum ita impudenter rem sibi ignotam in vulgus prodere fuisse ausum. " Mint láttuk, Cuspinianus ténybeli tévedést nem követ el - még az esztergomi huszárok hőstettét sem tudta Brodarics teljesen megcáfolni - csak sokkal rövidebben ir, sokkal kevesebbet mond, mint Brodarics. S igazságszerető történetkutatói lélekkel nem hallgathatom el azt sem, hogy Cuspinianus minden vádaskodása mellett is a vitézül harcolt magyarok iránt határozott elismeréssel van, mint már emiitettem, a magyarokat a csata leírásánál a "miéinknek" nevezi, az elesetteket őszintén gyászolja, Magyarországot "archiregum"-nak nevezi, bukását fájlalja, szép bizonyságát adva, hogy neki igenis az összkereszténység Ugye fekszik lelkén. Es ha a magyarokat ugyancsak korholja is - exeipio bonos, si qui sunt - nem bánik kesztyűs kézzel a német fejedelmekkel sem, kiket harcra hiv fel a török ellen. Brodarics Descriptio-jában olyan történetírói erényeket tár elénk, hogy csak sajnálhatjuk, miszerint nem irta meg - ha már nem az egész magyar történetet, de legalább saját kora történetét, vagy legalább saját életrajzát, az ő politikai és diplomáciai munkáját. Akkor Zápolyai korát nem csak Szerémi előadásában bírnánk. Brodarics részt vett a mohácsi csatában, s a magyar kormányzat készülődéseiben a csatát megelőzőleg is, s ezért elsőrangú szemtanuként, kitűnő megfigyelőképességével, józan Ítéletével, szenvedélyességtől vagy elfogultságtól mentesen, igazság17