Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Hazai német történetírók

maguk ls vásároltak németeket rabszolgáknak. Bethlenről feljegyzi, hogy 1621-ben hazavonuló hadai hadifoglyokként német asszonyokat és gyermekeket ls hurcoltak ma gukkal. 18) Sokat foglalkozik Lelbltzer, mint más szepesi évkönyvező társai ls, a szomszédos lengyel, cseh és német területek történetével, és sokat merített német, lengyel és cseh forrásokból ls. Természetesen Menhárdon lengyel főhatóság alatt sem felejtette el, hogy a Szepesség egységes terület, s Magyarország része, és ezért Diárlumában a legnagyobb szerepet 980 óta mégis csak a magyar történet játssza. De nem mutat Lelbltzer érdeklődést az erdélyi szászok, vagy más magyarországi német csoportok Iránt sem. Még Pozsony, Sopron sem foglalkoztatja, pedig városok általában igen érdeklik. A két Lelbltzer Dlárluma azonban mégis csak napló: egészen személyes és magánérdekű napló. Ami történeti adat van benne - saját korukból, vagy régebbre visz szamenő eseményekről - az egészen szimpla évkönyvszerü előadásban soroltatik fel, szigorúan középkori módszerrel több forrásból szószerlnt kiirt adatoknak minden belső összefüggés nélküli összeállításában. Még saját kora eseményeit sem irta meg a két Lelbltzer kerek egységes szerkesztésben: ezekről ls csak napi, alkalmi feljegyzéseket adtak egyes elszigetelt események lerögzltése formájában. Körülhatárolt életkörülményeik bizonyára megszükltették a történeti és koruk politikai-hadi eseményei Iránti érdeklődésüket ls. Joachim Lelbltzer elismerően szól Sleldanról, de nem követte ennek történetírását. Forrásként azonban, mint már említettem, a Diarium nem értéktelen a modem történetkutatás számára. Egyfelől magának a két írónak gondolkodása, egyénisége, másfelől egyes adataik is élesen világítják meg az akkori szepességi kulturális és gazdasági-társadalmi állapotokat. A Lelbltzerek Dlárlumában alkalmazott módszerről, történetszemléletről ezek után csak annyit mondhatunk, hogy miként a XVII. század elején már módszemek alig nevezhető eljárással még az idősebb Lelbltzer ls csak egymástól elszigetelt, más eseményekkel összefüggésbe nem hozott tényeket sorol fel, ugy lehet, hogy magát a történetet sem látja másnak, mint események sorozatának, melyek keletkezése, összefüggései, alakulása a történetíró előtt rejtve maradnak, ahogy annak irányításában a szepességi kisebb helységek még oly nagy műveltségű lelkésze sem vesz részt, s azok a körök sem, melyek keretében a Lelbltzer életkörülményeit osztó emberek életüket leélik. A Lelbltzer Diarium kézirata, már mondtam, eredetiben maradt fenn. Egy XVIII. századi kéz tájékoztat aztán még a két Lelbltzer életkörülményeiről azokon az adatokon felül, melyeket ezek maguk közöltek magukról dláriumukban. Ma a kézirat az O. Levéltárban őriztetik, a muzeuml levéltárban elhelyezett gr. Forgách es. -l levéltár XVII. sz. é.n. darabjai között "Lelbltzer-krónika" cim alatt. Kiadása

: Wagner Carolus. Annalecta Scepusll. Bécs, 1774., II., pp. 46-68. A Wagner álul a szövegbe illesztett: "annus in his verbis exprlmltur" verslkék nincsenek meg az eredeti kéziratban. L.: Pukánszky B., Gesch. d. dtschen Schrifttums in Ungarn. Münster/W. 1931. p.77. Deutschtum und Ausland. Heft 34-36. Jegy**: 1WWagner C., An. Scepus. II., 182-183. 142