Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Jogtörténet és rövid krónika
sát, mely azonban nem egyezik Knauz egyik ma ismert variánsával sem. (316. ) (Pl. Péternél, Abánál, I. Endre-, I.Béla-, Salamonnál, Kálmánnál, Imrénél. Végül III. 1st vánnál megemliti ennek Mánuel görög császár és Velence elleni háborúit, ami mai szövegeink közül csak MUgelnnél van meg 1 6), de itt is II. Gézánál, vagyis Gregoriancz vagy félreértette forrását, vagy még más tradíciót ls ismert. Zágrábban többet tudhattak a velencei és görög dolgokról.) Kisebb jelentőségű, hogy Gregoriancz helyesen adja Salamon halálozási és temetkezési helyét. Gregoriancz többi bővítése többnyire Thuróczyből való, vagy talán egy olyan krónika-variánsból, melyben III. István emiitett harcai Mánuel és a velencések ellen benne voltak? II. Endréhez Gregoriancz jóval rövidebb bővítést ad, mint Knauz (320. ), az pedig, hogy IV. László "Kun László" nominatus est (321), csak a Képes krónika egyik kéziratának rubrumában van meg. 1 7) Máriától, Zsigmondtól kezdve, végig a XV. századon, Gregoriancz megint bővebb, mint Knauz, és sokban eltér ettől: I. Ferdinándnál is, amennyiben ennek megválasztását és koronázását tartja törvényesnek (331.). Azonkívül Gregoriancz minden királynál megjegyzi- mint Werbőczy is -, hogy törvényei, oklevelei érvényesek-e. Gregoriancz harmadik müvecskéje a Mnemosynon (Emlék), ahogy azt a M.N. Muzeum Istvánffy-Széchenyi codexében (Fol. Lat. 2275.) Istvánffy Miklós sajátkezű bejegyzése címezi, vagy: "Praelati, Barones cum officiis et residentiis aetate nostra, ahogy az a Beytheano-Eszterhazyanus codexben neveztetik. (Kovachtch, SS. min., I., p. 98.) Ez az 1556. évi állapotok szerint leirja a magyar püspökségeket (beleértve a hódoltsági területeket is) a püspökök neveivel, továbbá felsorolja a világi főhivatalokat, s azok akkori viselőinek neveit, vagyis egy egyházi és világi schematismust ad az 1556. évre. A Nádasdy és az Istvánffy codex aztán már itt is az 1558. évi állapotokat adja. Jellemző bevezetése, mely a Gregoriancz codexből hiányzik. Dum haec scriberentur erat annus D. 1558. circa initium anni, quo quidem tempore quis fuerit Rerum Ungaricarum Status, et per quos gubernabatur, placuit hlc pro futura rei m emoria paucis adnotare, ut posteritas , si quando Deo duce feliciora tempor a illuxerint, intelligat, quanta mutatio pristinae illius fellcis Ungariae circa haec tempora facta fuerit. 1 3) Vagyis történeti müvecske, mert "pro futura rei memoria" iratott és a "posteritas" részére, az utóbbi években végbement végeztes változások megismertetése végett, erős történeti érzékkel átérezve a "régi boldog Magyarország" tragédiáját. Emellett azonban, ha Gregoriancz siratja is a régi jő idők pusztulását, reménykedik a jobb jövőben ls, nem ugy mint vagy két évtized múlva Forgách, ki már nem lát kiutat a romlásból. Igaz, ennek sötét, pesszimista kedélye éppoly lényegesen különbözik Gregoriancz szelidségétől, optimizmusától, mint nehéz, zaklatott élete ls ennek fényes, zökkenőmentes életpályájától. Nagy szeretettel, feltétlen hűséggel ir Gregoriancz I. Ferdinándról, kl "justo et legitimo titulo" uralkodik, s egész hihetetlen erőfeszítéseket tesz, hogy az országot a török torkából (ex faucibus Turclcls) kiragadja. (98.) Erdélyt János Zsigmond és Izabella tartja kézben Szullmán kegyéből (favore et adjutorlo Solimani, u. o. ), s felsorolja ezek párthiveit. A dalmáciai püspököket nem sorolja fel, csak a püspöki székhelyek neveit, melyek Magyarország koronája alá tartoztak, hogy az utókor tudjon róluk. (104. ) Ez a Mnemosynonnak nevezett Schematismus csakúgy jogi munkához készült kiegészítésnek, mint az előbb tárgyalt két krónika: az első krónika a magyar törvények gyűjteményének bevezetése, a második a Quadripartltum egy fejezete, a Mnemosynont pedig szerzője a XVI. század második felében hozott magyar országgyűlési törvények közé Illesztette be, melyeket szintén ő, Gregoriancz állított össze 1556 körül. (Kovachlch, i.m., p. XXV.: autographum indubie erit In collectlone Deeretorum Cumitlallum J. Regni Hung, opera ejusdem P. de Gregoriancz adornata circa hung, ut apparet, an. 1558. quum tarnen nuspiam hactenus deprehendl, nisi is Codex 130
