Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Népi történetírás - históriás énekek
jő bánásmódban látja az ország helyes állami és társadalmi rendjét, helyes kormányzását, ami lehetővé tenné a török elleni védekezést is. 12) Mert Tinódi minden gondja a török kiűzése, s ezért minden szeretete a végbell katonáké, kiket erősen védelmébe vesz rágalmazóikkal szemben. Kéri a várurakat, hogy lássák el katonáikat nehéz szolgálatukban. (Kapitány György bajviadala. 173-200. sorok.) De mert szereti a katonát, ostorozza erőszakosságaiért is: "Szólok én tinektek hősek! halgassátok // Kik kereszténységnek oltalmára vattok // Szerencsékön jártok, véröket hullattok, // És sokaknak történik tinektök haláltok // Ti az Isten szavát jól meggondoljáto k // Gonoszul az másét ti el se huzjáto k // Az szegin községöt ne nyomorgassáto k // Hogyha az Istentől ti irgalmat vártok // Ha meggondolnátok veszödelmetöket // Az fő fő uraknak foglylyá esésöket // Az dúlás fosztásért bűnteté meg őket // Isten országába, hogy bevigye őket. " (Hogy t. i. e földi büntetéssel levezekelve bűneiket, megérdemeljék a mennyországot. Werbőczy Imréhnek viadalja. 161-172.) Ugy hogy el lehet mondani: Tinódiból az egész magyar nemzet lelkiismerete szólal meg. Mert Tinódi egy egységben látja az egész magyar nemzetet, társadalmi rétegződései ellenére is közös célban: a török elleni védekezésben eggyé forrottnak. Már láttuk, hogy Tinódi Magyarországot és a magyar népet Európa s az európai keresztény népcsalád elválaszthatatlan részének érzi, ahogy egy Forgách Ferenc, Zsámboky János, Oláh Miklós, vagy Schesaeus stb., sőt egy Szerémi-György is. Mert vannak, kik a törökre építenek, vannak "törökösök". Ezeket inti Tinódi: ne higyj magyar a töröknek! "Bolondság tőletök fejenként (fő) magyarok, // Terek álnok hitit meg nem gondoljátok. // Maga csak tőlem és sokszor hallottátok, // Sok fejedelmeket mind csaltak, tudjátok.. // Az tereknek hiti erőssen azt tartja, // Ha hittel, szép szóval kavort (gyaurt) megcsalhatja ...II Isten azért néki menyországot adja. " (Prinl P., Terek B. 9-14. és 16. sorok. ) Hiszen láthatják: "a magyarok kik vannak terek kéz alatt // Azok vannak nagy ínség, rabság alatt // Vájjon s ki kívánna lenni az alatt, // Vagy uralnia szancsákot és basát? // Az Istennek ... könyörögjünk, hogy... // Ahol lakunk, épen megmaradhassunk, // Régi főidőnkben es uralkodhassunk." (Varkucs Tamás. 313-320. sorok.) Tinódi, láttuk, hivő, buzgón vallásos ember, de a politikában vallási szempont előtte csak egy van: a keresztény hit, s a keresztény (európai) népcsalád megvédése a "pogán török" ellen. Felekezetieskedést nem ismer, s a vallási gyűlölködést és szakadást a magyar történetírásba két erdélyi ember vitte be, Bencédi, a székely, és Heltai, a szász. Jelentéktelenebb a csak a régit védő Szerémi, a - talán - rác. Még az sem tűnik ki Tinódi verseiből, hogy maga melyik tant követte: Szilády Áron szerint Török Bálint és hitvese Pemflinger Katalin, a magyarországi protestantizmus két hatalmas úttörője udvarában megismerhette az uj hitet. Viszont nem erre vallanak következő szavai: mikor V. Károly a "Kurflrst" ellen harcol: "Idő vaia akkor bolond vakságba // Nagy tevölygés vaia az hit dolgába // Luter Márton hirdetni kezdte vaia // Az a jó hit! mind azt kiáltja vaia. // Az pápa ellen kezde prédikálni... " (V. Káról hada. 25-29. sorok.) 1 3) A kortörténetlek mellett irt Tinódi régebbi történeti eseményekről szóló éne keket ls: Zsigmond császárnak krónikája és História Zsigmond császárnak fogságáról és szabadulásáról (töredék) elmen. Előbbi Zsigmond egész uralkodását énekli meg, utóbbi annak legdrámaibb epizódját. Forrás mindkettőhöz Thuróczy krónikája volt (előbbi egy kisebb részlete Bonfinlből való. Horváth, 215. ) Heltai kiadásában, Heltai betoldásaival, de népénekekből nem merített, igy Tar Lőrinc pokoljárásáról szóló részlet ls Idegen betoldás. (Horváth, l.h. 216.) Irásmüvészetét a magyar irodalomtörténet méltatta. Első, 1554. évi, kolozsvári Hofgreffnél kinyomtatott kiadása után (R.M.K. I.) Tinódi műveit Szilády Áron adta ki a R.M. Költők Tára III. köteteként 1881 -ben. 122 • \ V
