Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Népi történetírás - históriás énekek
tulnyomölag egyes Jeles vitézek tetteit dicsérik: Török Jánosét (Bálint fiáét), Werbőczy Imréét (István fiáét), Török Bálint, Perényl Péter és Majláth István török fogságba jutását stb. De "Erdéll históriája" rövid összefoglalása a Buda eleste és Fráter György halála között történteknek, bizonyára Nádasdy Tamás megbízásából és adataiból, oklevelekből isi, ez és "Az János király fiáról való szép krónika", egyegy nagyobb, több évre kiterjedő korszak feldolgozása. Énekeit "Cronica" elmen öszszegyujtve kiadta Kolozsvárt, 1554-ben. Tinódi egészen tudatosan akar történetet írni. Történetírásról meghatározott nézetei varrnak, melyeket Cronica-ja "minden rendbeli tudós olvasó jámborokhoz" Intézett ajánlásában fejt ki. "Ez jelön való könyvecskét szörzeni nem egyébért gondolám, hanem hogy az hadakozó, bajvívó várak - várasok - rontó és várban szorult magyar vltézöknek lenne tanúság, Udvességes, tlsztösségös megmaradásokra, az pogán ellenségnek mlmódon ellene állhassanak és hadakozjanak; mert mint Illik lélök szerént az ördöggel, testtel és ez világgal koronként az jó körösztyénnek hadakozni: ugyan ez világ szerént és az pogán ellenséggel illik tusakodni, ellene állani, örök életöt nyerni". A magyarországi "csuda veszedelmes" háborúkat senki sem irja meg, ezért kénszörittetém énmagamat ez szegln eszömmel ezöknek gondviselésére foglalnom, és ez egynéhány istóriát megírnom , öszveszednöm és az községnek kiadnom, ki lenne az több krónikák között végemléközet , kinek munkájába sokat fáradtam futos tam, tudakoztam, sokat és költöttem. Igazmondó jámbor vitézökttll, kik ez dolgokba jelön voltanak, érteköztem ; sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem Írtam, - az mi keveset irtam, igazat Írtam ; ha valahol pen ig vetők volna benne, azt ne én vétkömnek, hanem az kiktől érteköztem tulajdonítsátok, és kérlök titeket énneköm megbocsássatok." Ha mlive tetszeni fog, Ir majd ujabbat ls. Tinódi történeti énekszerzésének tárgya tehát a korabeli hadi akciók. Célja egyfelől gyakorlati: példamutatás és buzdítás Magyarország védelmezői számára e harcok hűséges leírásával, szintúgy intelem az uraknak - kik politikailag egyedül számítanak -, hogy a török ellen harcolni kell, ha "e két vlz (Duna és Tisza) között tl lakni akartok. Mert ha csak hallgattok, szömben tl nem vivtok, Félők, hogy sokáig Itt nem uralkodtok."5) Másfelől Tinódi célja tisztán történettudományos is: "Végem lékezötben" megtartani kora fontos hadi eseményeit, melyeket, vallja, senki más fel nem jegyez. (Zsámboky ugyanekkor már készíti kortörténeti fejezeteit, de arról Tinódi nem tudhatott.) Mindenképp Igazságra-valóságra: tiszta, hiteles tények közlésére törekszik, és senki és semmi sem bírhatja rá, hangsúlyozza, hogy mást Írjon, mint a szlnlgazságot. Ezt ugy akarja elérni - s ez következetesen és tudatosan alkalmazott módszere -, hogy felkutatja az események színhelyét, kikérdezi azok szavahihető részvevőit és szemtanult - tudományos terminussal: igyekszik lehatolni az eredeti forrásokig. E helyes elvekkel Tinódi, bár öntudatlanul, s hogy ugy mondjam, laikus oldalról, de mégis hozzájárult a helyes forrásérzék és helyes kritikai érzék kifejlesztéséhez, éspedig nemcsak az olvasó nagyközönségben, hanem a korabeli tudományos történetírásban ls. Másfelől az olvasóközönség a maga részéről ls megkövetelte a történeti énekesektől, hogy teljesen hiteles előadást nyújtsanak, és azt maga ls ellenőrizhette. Igy megint egy nagy közös munka fejleszti tovább a ma gyarok erős történeti érzékét, a magyar történetírásnak pedig forrásérzékét és kritikáját. A következő lépést azonban a magyar történetírás nem tette meg. Amit Igy a mindenki által ellenőrizhető kortörténet írástól követeltek, azt a tudományos történetírásnak a régmúlt eseményebre, és feldolgozásaira ls át kellett volna vinnie. E téren azonban megelégedtek Bonflnl és Thuróczy átírásával, és sem uj, az eseményekkel egykorú s azok legeredetibb emlékét fenntartó forrásokat (okle120
