Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Magyar nyelvű, népszerűsitő, polgári magyar- és világtörténetirás Erdélyben

önző erőszakoskodásának tulajdonltja. Zsigmond császárnak ls, kit szintén tisztel, "Kostenitz" (konstanzl zsinat) után nem volt többé szerencséje. A magyarok Károly Róbert felléptetése elleni tiltakozását azonban a Képes krónika - Thuróczy és Bonfini által közvetített - egykorú feljegyzéseiből meritette. Mindez egyház - és pápalelenessége mellett Heltai - Cronlcájában - tartózkodik a székely Bencédi parlagias kiszólásaitől a római egyház és papjai ellen. (Nem ugy, mint pl. a Hálóban!) De Helta l e protestáns - kathollkus-ellenes - magatartása mellett legfőbb szempontja, mint már emiitettem, a magyar érdek, mely szerint a történetet és szereplőit megitéll. Mátyás az ő uralkodóeszménye: ennek nem is jellemzését adja, hanem "nagy dicséretét". Hódolattal sorolja fel - Bonfini nyomán - Mátyás nagyszerű kulturmunkáját, nemzetnevelési célkitűzéseit és elért ragyogó eredményeit, vagy legalábbis kezdeményeit, nagyszerű hadseregét, hadszervező és hadvezéri tehetségét. Mátyás belpolitikájában pedig egyenest az eszményi fejedelem kormányzását látja valóra válni. Igy ítéli meg Mátyás a róla adott összefoglaló jellemzésben, s az ő hires Mátyás adomáiban. Minderről el lehet mondani: Heltai Mátyás alakjához s belső kormányzatához fűzi hozzá a "jő fejedelemről, jő kormányzásról" alkotott vágyálmait. Mégis, ahol aztán Mátyás tetteit, különösen háborúit is külpolitikáját meséli el, ott ez az ideálisnak jellemzett uralkodó sem kerülhette el irónk igen éles Ítéleteit. A cseh és német háborúk "balgatagság", "kábaság", s Mátyás "nagy tisztességkivánásának", "ambíciójának", "kövély és felfuvalkodott elméjének" és a "pápa parancsának" káros következményei. Ezekért hanyagolta el igazi feladatát, a török elleni harcot. Érdekes, bár olykor kissé triviális széljegyzet-vezérszavaiban, melyekben egyes részletek tartalmát összefoglalja, hol keserűen, hol csúfondárosan mér Mátyásra egy-egy éles vágást. Egy ilyen nyugat-elleni háború költségére - panaszkodik Heltai - Mátyás "ok nélkül megnyomorítja az országot", (t. I. nagy adókkal.) (Toldy 436, Varjas 482. Tartalomjegyzék. ) A XVI. sz. közepi török járom alatt szenvedő, pusztuló magyar ember nagy keserűsége ez az ellen az uralkodó ellen, kiben egyébként minden kvalitást, képességet megtalált volna ahhoz, hogy a török veszedelmet még csiráiban és a jövőre ls elhárítsa Magyarország felől. De öncélúan itt - s itt megint protestáns puritanizmusa, de meg kispolgári szűk látóköre és egyszerűsége ls vezeti Heltait - elítéli a "tisztességkivánást" és "ambiciőt". Mert Heltai a nagy magyar szempontok mellett: a középkori nagy Magyarország utáni vágyakozás s az ország XVI. századi bukása feletti bánata mellett a maga fajtájának: a városi - kolozsvári - kispolgárságnak érdekei szerint ls nézi a magyar multat. Ezért is dicséri Mátyás belső kormányzását, ki Kolozsvárt, Heltainak maga választotta második hazáját nagy privilégiumokkal tüntette kl, de azt a "szabadságot megrontá amaz papozlár Csáky Mihály ... ördegl nagy irigysége a jámbor polgárok ellen". Mert, fakad ki Heltai, Mátyásnak miért csak a polgároknak adott privilégiumai érvénytelenek, s mért érvényesek az adományok, melyeket ugyanaz a Mátyás a nemességnek tett? "De igy jár ez", sóhajt fel rezignáltán, "egyiknek bün, másiknak nem bün. Elkölt Buda tőllünk etc. " (Toldy, 286-7. Varjas, 184-5.) így vegyíti egybe különböző szempontokból alkotott, s különböző, sőt egymással ellentétes ítéleteit főhőséről, kit belpolitikájáért szeret, külpolitikájáért szigorúan elltél. Heltai előadásában máshol is mindig és mindig újból felbukkan a "szegénység": a kispolgárság és jobbágyság érdeke, ő az első történetírónk, ki a polgárság szempontjait beviszi a magyar történet megítélésébe, mert hiszen a szász történetírók csak a saját népcsoportjuk polgári érdekelt nézik. Már abból ls, hogy Heltai Mátyás sal, tehát Magyarország királyával mondatja el a maga szociális (és gazdasági) prog112