Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Magyar nyelvű, népszerűsitő, polgári magyar- és világtörténetirás Erdélyben

MAGYAR NYELVŰ, NÉPSZERŰSÍTŐ, POLGÁRI MAGYAR- ÉS VILÁGTÖRTÉNETIRÁS ERDÉLYBEN Bencédi Székely István Székelyföld sarja, az Udvarhely megyei Bencéd szülötte, Innen előneve. Előbb franciskánus szerzetes, mint ilyen 1529-ben a krakkói egyetemet látogatja, hazatérve áttér az evangélikus hitre. 1538-ban Szikszón, Liszkán, Perényi Péter birtokán tanitó, 1550-től Kassán, majd - újbóli vallásváltoztatással áttérve a református tanokhoz - Göncön lelkészkedik. Hogy mennyivel élte tul 1559-ben megjelent világkrónikáját, nem tudjuk, 1563-ban Göncön még együtt hirdeti Károli Gáspárral az uj tanokat. Krakkóval, hol kiképzését nyerte, továbbra is összeköttetésben maradt: ott jelent meg minden munkája. Világkrónikáján kivtil u. 1. irt még egy magyar Kalendáriumot, hires csízióval, vallási könyveket, énekeket, és fordított zsoltárokat. (Zoványl Jenő a Pallas lexikonban, és Horváth J., Reformáció, 46. ) Bencédi több tekintetben ujitő a magyar történetírásban. Ő az első, ki világkrónikát ir - beleillesztve a magyar történetet - kezdve Ádám és Éva megteremtésétől fel saját koráig: Bebek Ferenc és a két Kendy kivégeztetéséig 1558. szeptember 22-én, ill. Velikán bég Kaza és Galgóc alatt szenvedett vereségéig, 1558. nov. 15-én. Mert Batizi András világkrónikája történetfilozófia, mely csak "a Biblián alapuló protestáns szellemű világképet ad" mindennemű eseménytörténetet "mellőzve", Farkas András pedig a magyar és zsidó párhuzamra korlátozza krónikáját. (Horváth, Reformáció 49. és 43-44., 36-38.) Bencédi ir elsőnek magyarul a magyar történetírók között (eddig csak kortörténeti epizódokat irtak nyelvünkön), és ő az első abban is, hogy a történetet (világ- és magyar történetet) kálvinista szemszögből, bibliai alapon nézi, sőt a magyar mult több korszakát és hősét átértékeli. Farkas csak saját korában protestáns-pártos. Végül Bencédi az első és Heltaival együtt az egyetlen magyar történetíró, ki a magyar nép és a magyar "birodalom" (valószínűleg a regnumot érti e terminuson) jövőjét jóslatképp előadja egész az utolsó Ítéletig, ugy hogy nem túlzás azt mondanunk: Bencédi világkrónikáját az első emberpár teremtésével kezdi és az utolsó Ítélettel végzi. Magát az emberiség történetét a szentágostoni, első eredeteiben Trogus Pompeiusra visszamenő, s a középkorban, de még a XVI. sz. -ban is általános elképzeléssel négy "Monarchia" egymásrakövetkezésében látja leperegni. Szerinte I. az asszir-babilóniai volt, II. a perzsa, III, a Nagy Sándor-féle, IV. a római birodalom. Legutóbbit mint a császárok és pápák történetét felviszi egész saját napjaiig, szintén a kor közkeletű gyakorlatát követve. Ez a római birodalom aztán élni fog az utolsó Ítéletig. A középkori történetírás a római birodalom örökéletüségébe vetett e hitét Dániel próféta 2. könyvére alapltja, illetőleg Szent Jeromosnak ahhoz irt kommentárjára, mely azt tanltja, hogy az a birodalom, melynek a világ végéig való fennállását Dániel megjósolta, a római volt. Mert, vélték a középkorban, a régi római birodalom továbbélt ~a byzánci, majd a frank, végűi a német császárságban. Ezt az átváltást nevezték a középkorban "translatlo Imperil Romani"-nak. ű Bencédi, nem kis merészséggel, és önálló gondolkodással egy ujabb "translatlo"-t konstruál és fűz hozzá az eddigiekhez. 800-ban, mondja, 101