Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt

estéjén segítséget kérő Lajost cserbenhagyta. ) Egyébként Brodarics rőmal küldeté­sének célja ugyanaz volt, mint a lengyelországié: segélykérés a török ellen. De Bro­darics nem azért volt a kánonjog doktora, egyházi férfiú és humanista, hogy hosszas római tartózkodását ne használta volna fel tudós humanistákkal, főpapokkal való ál­landó érintkezésre, eszmecserékre. Paolo Glovio, Georgius Sauromannus, Francesco Marsuplno, Georgius Logus Sileslus alkották baráti körét, legutóbbi verset ls Irt ró­la. 2) Brodarics aztán 1525. szeptemberében nagy sietve hazajön - 21 nap alatt téve meg az akkor óriási utazást Rómától Budáig -, de itthon a kancellári méltóságra nyilt kilátása, melyet, s utána a szerémi püspökséget, a következő év elején el ls nyert. Gyors hazautazására Tomicki Péter, a híres humanista és lengyel kancellár, Krakkó püspöke meg is jegyezte, hogy Brodaricsot bizonyára rangemelés reménye sietteti oly nagyon. Visszahívása tulajdonképpen a pápa kívánságára történt. VII. Kelemen, Campeggio biboros és az ekkor már Budán működő Burgio báró kieszközölték II. La­josnál Brodarics számára a kancellárságot, hogy az ő személyében a pápaság céljait szolgáló férfiú kerüljön a magyar kormány" élére. Szalkal prímásnak, ki eddig viselte ezt a döntő fontosságú hivatalt, hosszas ellenkezését legyőzve, nevezte ki II. Lajos 1526. március 11-én Brodaricsot kancellárrá, s mikor a magyar püspökök azzal pró­bálják meghiúsítani Brodarics kancellárságát, hogy ez a hivatal mindig kapcsolatos valamely püspökséggel, márpedig Brodarics nem az, kinevezte még szerémi püspökké is. Mint kancellár Brodarics - minden erre mutat - nem vált be, legalábbis a rendek az 1526. rákos! gyűlésen "meghagyják a kancellár urnák", hogy ne adjon ki egymás­nak ellentmondó okleveleket, mint ahogy az eddig történt. 3) De Brodaricsnak már nem volt ideje a kancelláriában rendet teremtenie, ugy látszik, nem is volt kormány­ra termett férfiú, hiszen humanista kedvtelések mellett egész további életében csak diplomáciai téren működött. A Mohácsig eltelt pár hónap alatt buzgón igyekezett rend­behozni, s a védelemre előkészíteni az országot, de ez lehetetlen feladat volt. A mo­hácsi csatában maga ls részt vett, azok sorában hatolt előre a döntő rohamban, kik egész a török ágyukig jutottak el! Az általános futásban Pozsonyba menekült. A ma­gyarságnak e sorsdöntő katasztrófája tette Brodaricsot történetíróvá. Mikor szeptem­ber 6-án eljut Pozsonyba az odamenekült Mária királynéhoz, Zsigmond lengyel király, kit igen megrendített II. Lajosnak, testvéröccse fiának tragikus halála, de meg maga is számított a magyar trónra"*), felszólítja Brodaricsot, hogy irja le részletesen, mi­ként is történt a katasztrófa. Hogy mikor fogott hozzá Brodarics munkája megírásá­hoz, s mikor készült el vele, pontosan nem tudjuk, csak annyi bizonyos, hogy az 1527. április 18-1 kelettel hagyta el Vietoris (= Büttner), az első magyar nyelvű köny­vek kinyomtató ja krakkói nyomdáját. A művecske tehát a mohácsi csata utáni első fél­évben Íródott, egészen annak hatása alatt, és Zsigmond felszólítása mellett Cusplnia­nus vádjai kivédésére. Válságos Idők voltak ezek Brodarics személyére nézve is. Ter­mészetes, hogy mint királyi kancellárnak a csatatérről utja a királynőhöz és Burgio nunclushoz vezetett, Pozsonyba. A nunciussal már nem találkozott, mert ez szeptem­ber 5-én tovább utazott Bécsbe. Pedig ő, s a pápa voltak azok, akikbe ekkor Brodarics minden reményét vetette: s nyilvánvaló, hogy Rómában szeretett volna hivatalt kapni, amire már 1523-ban ls törekedett. Mlg Rómában történhetik valami érdekében, Mária királyné udvarában maradt, kinek birta bizalmát és jóindulatát. Mária udvará­ban és Ferdinánd környezetében azonban Brodarics rövidesen háttérbe szorul: s mi­kor hallotta Zápolyaiék erélyes kezdeményezését és gyors sikereit, s olyan hirek ls érkeztek, hogy ezek őt "hazaárulónak" akarják nyilvánítani, amint több Ferdinánd­pártit ls, kiknek birtokait e elmen már el is kobozták, átlép Zápolyaiékhoz, mert - mint 1. Ferdinándhoz Irt lemondó levelében nyíltan bevallotta -, hogy esztelen em­bernek tartaná azt, aki egy nem elég biztos alapon nyugvó ügyért a hazaárulás vádját 9

Next

/
Thumbnails
Contents