Égető Melinda (szerk.): Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból.

A szövegközlés módjáról

A szövegközlés módjáról Az artikulusok közlése során általában a betűhívaégre töre­kedtünk. Bizonyos pontokon azonban szükségesnek látszott en­gedményeket tenni: 1. A mindennapi rövidítéseket - jelölés nélkül - feloldottuk, kivéve azokat, melyeket ma is rövidítve szokás írni. 2. A különös funkcióval nem bíró betűváltozatokat nem külön­böztettük meg. így a f ,H stb. helyett egységesen s, z, sz, r, d stb. betűket alkalmaztunk. 3. A sokszorosítás technikai problémái miatt sajnálatos mó­don el kellett tekintenünk a jelölésétől. Bzt a betűfor­mát következetesen alkalmazták az l.sz. szövegben, szórvá­nyosan pedig /főként dátumok és családnevek esetén/ a 2., 3., 5., 9., 11. és 20. sz. szövegeknél. 0 4. A 10. sz. szövegben az y írásmódja következetesen y volt, arait a másolatban szintén ékezet nélküli formával /y/ he­lyettesítettünk. 5. A szövegközlésben használt jelek: / /, /: ''/ a szöveg saját zárójele a sajtó alá rendező kiegészítése [ ?] bizonytalan olvasat sérülés vagy egyéb ok miatt olvasha­tatlan 64

Next

/
Thumbnails
Contents