Égető Melinda (szerk.): Szőlőhegyi szabályzatok és hegyközségi törvények a 17–19. századból.
Bevezető
sem időben, sem térben nem határolható el olyan mereven egymástól, mint azt a korábbi kutatás tette. II. Közösségi rend és paraszti önkormányzat a hegybéli helységek törvényeiben Az egyazon szőlőhegyen birtokos gazdákat - parasztokat, polgárokat és nemeseket - mint a fentiekben már többször említésre került, a helysé g vagy hegysé g mint területi szervezet fogta össze. Egy-egy szőlőhegy általában egyúttal egy helységet is képezett. Valószínűleg ez az oka annak, hogy az artikulusok többségében "hegység" és "helység" szinonim fogalmakként tűnnek fel.Nagy kiterjedésű szőlőhegyeken viszont két-három helység is működhetett. Ilyen volt például a főként pápaiak által használt Hántai hegy, mely öreghánta /Öreghegy/, Kisvagy Ujhánta /Kishegy/ és Törzsökhegy nevű helységekre tagolódott.^ Ellentétes példákat is találunk, nevezetesen azt, hogy két szőlőhegy - mégpedig egymástól számottevő távolságra fekvőek - képeznek egy szervezeti egységet /=helységet/. Ezt mutatják a Diási és Vonyarci hegy 1653-ban kelt törvényei. 5^ Ez esetben ugyan a dolog indokolható lenne a közös földesurasággal és a birtokosok közös lakóhely szerinti illetékességével. A jelenség azonban nem látszik egyedi esetnek, úgyhogy a hegység-helység terminológiai kettősség háttere további kutatásokat igényel. Az egy szőlőhegyen birtokos gazdákat a források, mint egyazon közösség tagjait, a Dunántúlon általában hegységbélieknek, helvségbéliek-nek nevezik. A hegynép e megjelölés az ország északkeleti részén látszik elterjedtnek /pl. Munkács, 1625, 5 8 Beregszász, 1795^ 9/, de előfordul a Dunántúlon is /pl. Szalónak, 1633, 6 0 Felsőrajk, 1746 6 1/. Ez az egyazon közösséghez való tartozás azonban elsősorban abban az értelemben igaz, hogy a helységnek a szokásjog, illetve a földesúr jóváhagyásával szentesített törvényei egyaránt kötelező erejűek voltak 24
