Varga Imre: A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma

Evangélikus darabok

BÁRTFA 1669. június 16. [ACTUS EXAMINIS.] Ad.Városi számadáskönyv: "Vice-Rectori pro Actu Examinis tempore producto f. 7,20." (Id. 559.) [A vice-rector Zarewucius, Nicolaus volt.] [A bártfai számadáskönyvek átvizsgálását Kilián István az 1669. esztendővel bezárólag végezte el.] 1670 körül PALLAS VICTRDí. Ms. Mártoni drámagyűjtemény 95b —112b. (Martin, Matica slovenská, Ms. 597. Mf.: MTAK 1989/1.) [Az előadás a két napig tartó vizsgák után ment végbe. A Grammatica Rhetorica, Oratoria, Poesis, Logica megszemélyesítői a maguk jelentőségét dicsérve az elsőségért versengenek. Ének, kórusban éneklés, kürt-, dobszó szakítja meg, kíséri szavaikat. Castor, Pollux, Apollo azon vetélkedik, melyik tudomány ér legtöbbet. Pallas záija be a jelenetet békítőleg: "Ne dissidete! Meae estis, divinae estis." A II. dialógusban az arsok közül a Philosophia és a Logica a Parnassus csúcsára igyekszik. Jó szándékukat Momus gáncsoskodása, illetőleg Neeriusnak a tétlenséget (otium) magasztaló szavai gátolják. Négy Interlocutor, de főleg Apollo, elítéli őket. Közjátékszerűen útjukat állja a részeg Philinus, aki az egyik Interlocutort megnyeri magának. ("Vivamus, ut bibamus" mondja.) Itt újrakezdődik a dialógusok számozása, és olyan jelenetek is következnek, melyeknek a címhez nincsen közük. Az elsőben Liberalitas adományokat oszt a szegényeknek Abundus, Sincerus, Constantia társaságában. Az ablakban megjelenik Krisztus, jutalmat ígérve. A következő dialógusban egy tönkrement kereskedő panaszkodását halljuk. A harmadik két egymástól független jelenetből tevődik össze. Az elsőben a megalkuvással, engedékenységével barátokat szerző, az arsokat megvető és a mindenkitől elítélt Charimus a főszereplő. A második részben a tanulás akadályairól hallhatunk (nyugtalan idők, tétlenség, szegénység, önzés, részegeskedés). A negyedik dialógusban Pallas győzedelmeskedik az arsok ellenségein. Az ötödikben az arsok legyőzvén az Ebrietas, a Luxuria, Momus kísértéseit, feljutnak a Parnassus csúcsára. Pallas jutalomkoszorúkat oszt. A Grammatica és a Poesis Pallast magasztalják, majd köszönő szavak kíséretében koszorúkat adnak át a patrónusoknak, pártfogóknak, az egyik tanuló szülejének. Ezekből a befejező oblatiokból tűnik ki, hogy a darabot Bártfán játszották.]