Varga Imre: A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma

Református darabok

NAGYVÁRAD (MAGNÓ-VARADINUM - ORADEA MARE - GROSSWARDEIN) Nagyváradon a reformáció győzelmét attól számíthatjuk, amikor megnyitotta kapuit az erdélyiek előtt (1557), legkésőbb pedig, amikor a tordai gyűlés "kiigazította" a városból a pápa híveit (1566). A városban a reformációnak mind a három irányzatát megtaláljuk, de a helvét irány került ki győztesen. Iskolát is ők szerveztek. Már működésének az elején külföldi akadémiákon tanult lelkészek-tanárok vezették az 1567-i debreceni zsinat szellemében, mely az iskolát az egyház veteményes kertjének mondta ki, a lelkész felügyelete alá helyezte, és a latin, görög, zsidó nyelvek, retorika tanítása felett a teológiai képzésre összpontosított. Az iskola Gyula elestével (1566) kollégiumi rangra emelkedik, csakhamar fejlettebb a debreceninél. Működik a katolikus Báthoriak alatt is. 1580—1583-ban itt tanul Alvinczi Péter, Pázmány Péter. Az előbbi hosszú külföldi útja után lelkészként tanít is (1603-1604) Váradon. Báthori Gábor és Bethlen Gábor, valószínűleg Szilvásújfalvi Imrének a püspöki kormányzattal szemben való fellépése, az ezzel kapcsolatos viszály miatt, nem támogatta a váradi iskolát. Annál többet áldoztak rá a Rákócziak. I. Rákóczi György lehetővé tette a harmadik tanári állás megszervezését akkor, amikor Debrecennek csak két professzora volt. Váradon tanult a puritanus-presbiterianus elvekjövendő apostola, Tolnai Dali János. A város vált a puritánizmus, a reformmozgalmak fészkévé. Az 1655-ös debreceni zsinattól elítéltek közt ott találunk több személyt, akiknek köze volt a váradi iskolához, bar az iskola több tanára távoltartotta magát a mozgalomtól. Ennek ellenére Ramus Dialecrícá]át tanították és Amesiust magyarázták. Az iskola Várad elestével 1660-ban megszűnt. Irodalom: Csemdk Béla: A református egyház Nagyváradon 1557—1660. Oradea—Nagyvárad, 1934.