Varga Imre: A magyarországi protestáns iskolai színjátszás forrásai és irodalma

Evangélikus darabok

BÁRTFA (BARTPHA - BARDEJOV - BARTFELD) Bártfán korán (1525) kezdődött a reformáció, s bár kezdetben sok akadályt gördítettek Jegedése elé, az 1530-as években győzedelmeskedett. 1539-1560 között Stöckel, Leonhard, a város szülötte, Luther, Melanchton és Agricola személyes ismerőse vezette rövid megszakítással a lutheránus, humanista szellemű iskolát a városi magisztrátus felügyelete alatt. Németországból hozta azt az iskolai rendtartást, melynek szellemében a bártfai városi iskola a XVI. század közepén oly nagy hírűvé vált, s melyet a Felvidék nem egy evangélikus iskolája elfogadott. (Kiad. Klein, Johann S.: Nachrichten von den Lebensumstánden und Schriften Evangelischer Prediger in allén Gemeinden des Königreichs Ungarns. Lipcse-Buda, 1789. I. 332-334.) A három tagozatú iskolában a rector volt az egyedüli felnőtt pedagógus, segítőtársai a nagydiákok közül megbízott tanítók, akiket itt „hypodidascalus"-oknak neveztek. A legalsó osztályban az írást, olvasást, katekizmust tanulták, a középsőben folyt a grammatikai oktatás, s már itt Terentiust olvastak. A legfelső tagozatban — ez volt az első osztály (prima) - a szabályzat a rectorra bízta a filozófiai és a teológiai művek tanításának, elemzésének megválasztását. Az oktatásban a tanítókon kívül magántanítók is közreműködtek. A tanítás naponta két váltásban történt, szerdán csak délután volt iskola. Szombaton az éneket gyakorolták. Sok szó esik a rendtartásban az írásbeli feladatokról, a latin stílusgyakorlatokról, declamatiokról, disputákról. „Az egyiken a nö/endékek saját retorikai szövegeiket adták elő, magát a retorikus előadást is gyakorolva; a másikon, a dispután pedig az iskolarector által kitűzött tételeket vitatták mej> a skolasztikus bizonyítás eszközeivel az előre kijelölt és felkészült nagydiákok." {MészárosIstván: Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777 között. Bp., 1981. 219.) Az iskola régi, még a reformációt megelőző idők hagyományát folytatva a növendékek színdarabot játszottak. Stöckel maga is írt ilyent. A bártfai schola a XVI. század közepétől a felvidéki nemesség és a városok patríciusai körében népszerűvé vált, az öt szabad királyi város élén állott. Ebben közrejátszott az a tény, hogy Stöckel után olyan rectorok vezették az iskolát, mint Faber, Thomas (1560-1592), Wagner, Leonardus (1620-1629), Ladiver, Elias (1661-1667). Az iskola fejlődését a pártfogók is segítették. 1656-ban pl. Hrabovszky Péter jelentős alapítványt tett, hogy annak jövedelméből a város tartson egy teológiai tanárt, és lásson el állandóan 30 alumnust. (Fináczy Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. Bp., 1899.1. 197.) Ladiver új szervezetet adott az iskolának, mely így öt osztályúvá vált. A legfelsőben logikát, időnként teológiát is tanultak, disputatiokban gyakorolták magukat. A